17. Utazunk!

Niall konyhájába vagyunk és Harryvel mintha mi lennénk a szülei és épp vallatnánk úgy ülünk Niallel szembe, aki lehajtott fejjel magyarázza a történteket. Végül kiderült, hogy a csóknak semmilyen mélyebb érzelme nem volt csak véletlen volt. Niall félre értette amikor meg akartam ölelni, azt hitte megcsókolni akarom és ennyi volt az egész. Harry azért még így is haragosan nézett a szöszire. Később hárman mentünk el pizzázni és már nyoma sem volt feszültségnek köztük.

***

2 héttel később

- Liamék kitűzték az esküvő időpontját. - mondtam Harry hátának, épp pakolt a bőröndbe. Mondtam neki, hogy ne az utolsó pillanatra halassza, de mintha a falnak beszélnék. Én nyugodtan szürcsöltem a narancslevem és leültem az ágy szélére. - Chicago-ba akarnak összeházasodni. Nem akarnak nagy felhajtást csak a család meg pár barát.
- Miért pont Chicago? - próbálta összehúzni a bőröndöt. Megrántottam a vállam.
- Nem tudom. De turné helyszín. - rám nézett egy olyan "na nem mondod?" nézéssel én meg csak vigyorogtam. - Mit szenvedsz már ennyit?
- Nem akar becipzárolódni. - mondta lebiggyesztett szájjal.
- Nyelvtan ötös Harold. Nem kellett volna belehajigálni össze vissza és talán sikerülne.
- Segííts! - nézett rám hatalmas szemekkel. Odamentem és ráültem a bőröndre, hogy össze tudja húzni. Hangos nyögésekkel még rá is játszott az erőlködésére.
- Köszönöm! Angyal vagy. - csókolt meg.
- Miért hívsz mindig angyalnak? - kérdeztem rá mert tényleg kíváncsi vagyok rá miért hív így.
- Nem is tudom. - gondolkodott el. - Amikor először megláttalak az első benyomásom az volt, hogy egy angyal vagy. Az arcod miatt. Tényleg olyan mint egy angyalé. Gyönyörű. - természetesen elpirultam mire ő elmosolyodott a reakciómra. - Aztán nemrég megbizonyosodtam róla, hogy nem csak a külsőd, de a szíved is olyan mint egy angyalnak.
- Hmm.. Én amikor először megláttalak egy szexistennek néztelek. - felhúzza a szemöldökét és úgy vigyorog.
- Ez nem meglepő bébi, az vagyok.
- Hát elég nagy csalódás volt az első benyomás miután meg tudtam mennyit tudsz. - húztam az agyát.
- Ki kapsz Hensel! Nem kritizáljuk, amit kapunk! - mutogatott elszántan. Közelebb húzom magamhoz és megcsókolom.
- Lassan indulni kéne. - szakítom meg a csókot.
- Magán géppel megyünk, csak nem hagynak itt....na jó volt már rá példa, hogy itt hagytak, szóval indulás. - kapja fel a bőröndöt és a kezemet fogva elindul futva a lépcsőn.
- Harry várj! Lassíts. - mondom nevetve. Az ajtóban felkapja az én bőröndömet is és gyorsan behajigálja őket a csomagtartóba. Kinyitja nekem az ajtót és a seggemnél fogva tol be a kocsiba.
Pár órával később már a gépen ülünk Toronto felé.

***

Egy ideig néztük, ahogy a fiúk próbálnak. Nagyon élvezték, hogy a figyelem középpontjában lehetnek főleg előttünk. El-el és Alexszel közbe kitárgyaltuk milyen idióta fejeket tudnak vágni éneklés közben. Kár, hogy Perrie nincs itt, de ők is most koncerteznek, de mondta, hogy pár koncertre eljön ő is, meg persze az esküvőn is ott lesz. Nagy volt itt a nézőtéren a nyüzsgés, egy csomó biztonsági meg pár szerencsés rajongó itt bóklászott, gondolom a szervezők gyerekei. Az egyik pillanatban még Harryt néztem a színpadon a másikban már a földön voltam. Valaki teljes erejéből nekem csapódott és elsodort. Amikor felnéztem, láttam, hogy egy biztonsági lökött fel és még meg sem próbált segíteni. Felálltam.
- Nem látsz a szemedtől te barom?! - kiabálom utána mire megfordul és elindul felém. Látom az arcán, hogy nincs épp rózsás kedvében és egy lépést teszek hátra.
- Hogy mondtad?! - közvetlen előttem állt meg és úgy nézett le rám. - Na ide figyelj én itt próbálok dolgozni és már elegem van abból, hogy tini picsákat kerülgessek mindenhol! Felfogtad?
- És te képes vagy felfogni a tényt, hogy most mondtál búcsút a munkádnak köcsög?! - hallottam meg Harry hangját a pasas háta mögül. Látszott a pasin, hogy meglepődik és már mentegetőzni is kezdett. - Szerintem jobban teszed, ha kurva gyorsan bocsánatot kérsz tőle. - a férfi egyből felém fordult.
- Ne haragudj. Az én hibám volt, nagyon sajnálom. - nem szóltam semmit csak bólintottam, azzal távozott.
- Jól vagy Jade? - jött oda hozzá és megfogta a karom. - A színpadról  láttam, hogy az a faszkalap fellök.
- Nincs semmi baj. - mosolyogtam fel rá. Mire ő végig nézett rajtam és megrándult az arca, ahogy végig nézett a lábamon.
- A térded. - azonnal leguggolt, hogy közelebbről megnézhesse. Az eséstől lejött róla bőr és vérzett, de nem volt vészes szinte nem is éreztem eddig, de most, hogy ránéztem kezdett csípni. A tenyeremet is lehorzsoltam, de azt inkább nem mutatom Harrynek, így is teli van aggodalommal a szeme, pedig ez semmiség. Felállt és elkezdett húzni maga után.
- Ki kell tisztítani a sebet. Hol van Alex meg El?
- Elmentek vécére. - csak bólintott és elvitt a színpad mögé leültetett egy nagy ládára és elment kérni valahonnan egy elsősegély dobozt.
- Jó ez most csípni fog. Ha akarod, akkor szoríthatod a kezem. - mosolyognom kellett Harry aggodalmaskodásán, de próbáltam minél komolyabb lenni és megsimogattam az arcát. Hát mondjuk nem gondoltam volna, hogy ennyire fog csípni egyből belekaptam Harry hajába és elkezdte tépni, hogy hagyja abba és ebből az lett, hogy mind a ketten elkezdünk üvölteni és mindenki minket bámult és rajtunk röhögtek. Végül sikerült lefertőtleníteni a sebet és mivel sikerült nem kitépnem Harry összes haját jutalmul kaptam egy puszit.
- Köszönöm. - mondtam hálásan.
- Szívesen, de legközelebb talán kereshetnél más kapaszkodót, bár remélem nem kell gyakran csinálni. - vigyorgott rám. - Eljössz a koncertre este?
- Ki nem hagynám. - közelebb húzom, hogy meg tudja csókolni.
- Szeretlek.

16. Jótékonysági koncert

Már két nap telt el azóta, hogy Niall megcsókolt. Még nem voltam elég bátor elmenni hozzá megbeszélni ezt az egészet, de ahogy észre vettem, ő sem nagyon siet megmagyarázni. Remélem, Harry nem csinált vele semmit. Gyorsan írtam Niallnek egy sms-t, hogy találkozzunk ma dél után.

- Van valami programod mára? - Harry a fürdőszoba ajtóban állt egy szál törölközőben a derekára kötve és épp a vizes haját törölte.

- Alexnek lesz egy jótékonysági koncertje délben megígértem neki, hogy elmegyek. 

- Megyek veled. - mondja vigyorogva.

- Hmm. Nem valami jó ötlet. Ha meglátnak téged, akkor a koncertből nem lesz semmi. 

- Akkor szólok Lou-nak, hogy csináljon nekem álruhát. Nem szabadulsz egykönnyen tőlem, bébi. - kacsint rám miközben a alsónadrágos fiókhoz sétál és kikap belőle egy fekete boxert.

- Ki mondta, hogy meg akarok? De ugye nem valami öreg ember álcába jössz? Nem akarom, hogy azt higgyék, hogy 80 éves pasival járok. - nevetek. 

- Hihetik, azt is, hogy a nagypapád vagyok, vagy milyen pajzánság jár már megint a fejedben Jade?

- Ó nekem semmi. - mosolygok rá. 

- Oké, akkor egy szexi plébánosnak öltözve megyek.

- Lökött vagy! 

- Csoda, hogy Liam engedi Alexet fellépni. - közben végig szemmel követem Harry öltözködését, szemlátomást cseppet sincs zavarban.

- Ez kb egy 40 perces koncert, amin végig ülni fog. 

- Láttad már, hogy kerekedik a pocakja? - néz fel rám mosolyogva.
- Még jó, hisz már 4 hónapos terhes.
- Alig várom már, hogy megszülessen és babázhassak. Szerintem kislány lesz. - annyira aranyosan beszél a babáról.
- Te kimondottan lányos apuka vagy Harry. - mosolygok rá, mire ő is vissza mosolyog.
- Remélem nekünk is kislányunk lesz majd. - a mosoly lefagy az arcomról, de próbálom nem feltűnően csinálni, nehogy megbántsam Harry-t. A kórházban azt mondta szeret. Nem értem miért esik, olyan nehezemre elhinni neki. A mély nevetése zökkent ki a gondolat menetemből.
- Nyugi már Jade. Nem azt mondtam, hogy most rögtön szeretnék egy gyereket. - tart egy kis szünetet és a mosoly az arcán elmélyül. - De azt hiszem, ha valakitől szeretnék, akkor az csak te lehetnél. - lehajol hozzám és a szám sarkára nyom egy puszit és kisétál a szobából.

***

- Jade! Hát eljöttél! - ragyog fel Alex arca amint meglát minket. - Szia Harry. - mosolyog a mellettem álló idiótára. Harry haja csucsogott a hajzselétől, amivel próbálta lesimítani göndör haját, ugyanis Mr Styles nem engedte, hogy a hajvasaló hozzáérjen a tökéletes hajkoronájához. Szó szerint hisztizett. A fején egy rusnya maszk volt, aminek a szélét lehet látni mivel alig volt ideje Lou-nak felrakni. A szemén egy divatos vastagkeretes szemüveg díszeleg. A ruhája kész förtelem volt, egy undorító zöld pulcsi volt rajta és ki volt tömve a hasa, a lábán egy fekete lakkcipő virított. A szűk farmertől viszont nem akart megválni. Szerintem nem létezik, olyan ember, aki ilyet képes lenne felvenni.
- Ne már Alex! Felismertél? - szomorodik el a hangja.
- Ember! Ezeket a pipaszár lábakat ki ne ismerné fel? - neveti ki szegényt. - Köszönöm, hogy eljöttél. - megy oda hozzá és átöleli. - Menj oda a csöves haverodhoz az ő jelmeze is vadító. - röhög Alex. Harry elmegy amerre Alexis mutatott.
- Liam? - kérdezem. Csak bólint és kitör belőle a nevetés, aztán elkezd húzni egy fal mögé és mutat, hogy nézzek ki, de ne feltűnően. Hát nem kellett sok és már mind a ketten könnyeztünk a nevetéstől. Liam-en egy horgász sapka volt aminek az oldaláról kis halacskák lógtak, egy rózsaszín felső ami eltakarta a tetoválásait a karján rajta egy terepmintás mellény és melegítő gatya. Azért a nike cipő befigyelt.
- Ez jó. Oké, most közelíts rájuk. - mondta mögöttem Alex miközben egy csomó képet csináltunk a fiúkról.
Amikor észre vették mit csinálunk és elkezdtek felénk jönni, gyorsan beszaladtunk a lány vécébe és a mosdókagylóba kapaszkodva nevettünk. Azt hittük vannak, olyan bátrak, hogy utánunk jöjjenek mivel úgy is "álcázva" vannak, de nem. Pár perccel később óvatosan kidugtam a fejem, hogy körül nézhessek és, amikor láttam, hogy egyikük sincs a közelbe jeleztem Alexnek, hogy mehetünk, és ahogy kiléptünk meghallottuk a hangjukat és már nem volt menekvés. Harrynek még pont időben sikerült elkapnia Alexet, pedig már majdnem sikerült neki kiszaladnia a bejárat felől. Liam közben szorosan tartott maga előtt és már rég leszorítva tartotta a kezeimet. Egymással szemben álltak, ahogy mi is Alexszel, miközben még mindig próbáltuk vissza fojtani a nevetést.
- Kérjük a telefonokat. - egyikünk sem mozdult, hogy teljesítsük a kérésüket.
- Oké. Motozás! - azzal egy gyors mozdulattal kicseréltek minket és végig járatták rajtunk a kezüket. Harry rendesen elidőzött a farzsebemnél, mire végre megtalálta a telefonom.
- Meg van! - szólalt meg Liam vigyorogva, gondolom az ő keze sem tétlenkedett.
- Nekem is. - csapott egyet a seggemre és elengedtek minket, majd elsétáltak.
- Ajjh ne már. Jade ezt hagyjuk?
- Persze. - vigyorgok. - Elküldtem neked üzenetbe twitteren az összeset. - az ő szája is vigyorra húzódik és pacsira emeli a kezét amibe bele is csapok.
- 10 perc Alexis! - jön oda egy fejhallgatós pasas figyelmeztetni Alexet, hogy hamarosan színpadon kell lennie.
- Megyek később találkozunk. - nyom egy puszit az arcomra és már indul is. Imádom ezt a csajt. Elindulok a nézőtér felé közben belefutok ebbe a retardáltba és kézen fogva tesszük meg az utat.
Alexis mint mindig most is ragyog a színpadon és a koncert végére egy jó nagy összeget sikerül összeszedni. Később elbúcsúzunk tőlük és beülünk a kocsiba. Harry nagy örömmel szaggatja le a maszkot az arcáról és veszi ki a párnát a pulcsi alól. Egy ideig csendben utazunk, egy kicsit kellemetlenül érzem magam, olyan mintha haragudna valamiért, aztán a nadrágzsebébe nyúl és oda adja a mobilom.
- Mit terveztek ma Niallel? - kérdezi az utat figyelve a hangján hallatszik, hogy dühös. Baszki. Látta az üzenetet.
- Beszélni akarok vele. Biztos bűntudata van, és nem akarom, hogy haragba legyünk az egész turnén. - semmi válasz csak homlokráncolás.
- Én is megyek. - mondja végül.
- Erre semmi szükség.
- Niall az egyik legjobb haverom. Én sem akarom, hogy egész turnén egy szót se szóljunk egymáshoz. Meg amúgy is kíváncsi vagyok a magyarázatára. - hangosan kifújom a levegőt majd hozzáteszem.
- Legyen.

15. Tényleg egy angyal vagy

- Jade!!!!!!! - hallatszott egy vékony vidám hang, ahogy Jade belépett előttem az ajtón és az ágyon fekvő kislányhoz ment.
- Szia drágám. - ült le az ágy szélére és megölelte a kislányt. A lábam földbe gyökerezett, el fogott a bűntudat, ahogy megláttam őket együtt, a lány csont sovány volt és csak pár apró szőke kis pihe volt a fején. Sajnos nagyon jól ismertem az ilyen betegséggel járó dolgokat. 
- Olyan rég voltál már nálam, azt hittem elfelejtettél. - mondta kissé szomorúan.
- Tudod, hogy soha nem felejtenék el egy ilyen gyönyörű hercegnőt mint te Scar. Hoztam magammal valakit, akinek biztos örülni fogsz. - nyomott egy puszit az arcára és felém fordult. Eddig annyira örült, hogy láthatja Jadet, hogy engem észre se vett, de ahogy meglátott a szája elé kapta a kezét, hogy visszafogja örömteli sikolyát.
- Harry, ő Scarlett. Scarlett, Harry. - mutatott be minket gyorsan Jade. Oda sétáltam hozzájuk és egy őszinte mosolyt mutattam a kislánynak.
- Szia Scarlett. - ahogy jobban körül néztem megláttam, hogy a falon egy csomó rólunk készült kép van.

- Most megint csak alszok? Tuti. - sóhajtott, mire Jadeel felnevettünk.
- Megfogod a kezem, hogy megbizonyosodhass róla? - nyújtottam felé a kezem.
- Nem ölelhetnélek meg inkább? Ha álom, akkor legalább szép álom legyen. - lehajoltam és átöleltem közben a hátát simogattam mert éreztem, hogy remeg, és egy puszit nyomtam az arcára. Amikor elengedett leültem Jade mellé, de Scarlett nem engedte a kezem.
- Scar imád titeket. - magyarázta Jade és most nem hallatszott a hangján, hogy mennyire gyűlöl..biztos a  kislány kedvéért.  - Te vagy a kedvence. - mondta mosolyogva.
- Kaphatok egy aláírást? És egy képet? - hadarta izgatottan.
- Persze. - Jade keresett egy lapot és csinált rólunk egy közös fényképet, utána Scarlettnek még rengeteg kérdése volt, amikre válaszoltam is. Amikor azt mondta, hogy mi adunk neki erőt, hogy kibírja a kezeléseket, nem bírtam visszafogni a könnyeimet és válasz helyett megpusziltam a homlokát. Nem sokkal később teljesen elfáradt és egy mondat közepén elnyomta az álom.
- Sajnálom Jade. - súgtam halkan a mögöttem ülő lánynak. Egy ideg nem jött válasz aztán megszólalt.
- Egy éve, volt egy autó balesetem. - halkan beszélt nehogy felébressze Scarlettet, de nem mertem rá nézni úgyhogy inkább a kislányt néztem, ahogy szép egyenletesen veszi a levegőt. - Behoztak egy fejsérüléssel, kb két hétig voltam bent. Egyik este untam már, hogy folyton az ágyban kell feküdnöm, úgyhogy kiosontam a szobámból és csak bolyongtam a kórházba, amikor meghallottam egy keserves sírást. Láttam, hogy egy férfi épp a síró nőt vigasztal, akikkel egy orvos beszélt. A fal mögé bújtam és hallgatóztam. Az orvos közölte velük, hogy a kislánynak nem sok esélye van a felépülésre. Az asszony csak sírt és azt mondta, hogy nincs pénzük, hogy kifizessék külön kezeléseket. Később az orvos kíséretével mind a hárman elmentek én meg oda sétáltam az ajtóhoz és benéztem az ablakon. Meghallottam, hogy valaki jön és gyorsan bementem a szobába, nehogy észrevegyenek. Scarlett persze felébredt és már kiabált is volna a szüleiért, ha nem tapasztom a kezem a szájára. - nevetett fel Jade az emlékre. - Utána már minden nap meglátogattam és nagyon megszerettem. Segíteni akartam neki. Erre kellett a pénz. - végig amíg beszélt, égette a bensőmet a bűntudat. Jade teljesen önzetlenül tette, amit tett. Az apja meg még büntetés adott neki érte és ő egy szó nélkül tűrte.
- Tényleg egy angyal vagy, Jade. - fordultam felé. - Miért nem mondtad el apádnak?
- Felesleges lett volna. Soha nem hallgat meg. - közelebb hajoltam, hozzá és meg akartam csókolni, de elfordította a fejét.
- Jade, ami a boltba történt...nem én csókoltam meg, tudom, hogy nem fogod elhinni, de amit láttál az egy bosszú volt.
- Egy bosszú?
- Igen. Az a nő, régen volt valami köztünk nem is tudom minek nevezhetnénk jóval idősebb nálam és nagyon megutált, mikor szakítottam vele. Amikor meglátott a boltba oda jött és megpróbált belém kötni, de nem sikerült neki aztán beszéltem neki rólad, és megláthatott téged ezért csókolt meg.
- És te vissza csókoltál. - hajtotta le a fejét.
- Nem! Eltoltam magamtól, de gondolom te azt már nem láthattad mivel, amikor megfordultam te már sehol nem voltál...aztán te meg Niall. - aztán én is elkaptam a fejem.
- Igazából az a csók engem is annyira meglepett mint téged. -  mondta mire én felé fordultam és vártam, hogy a szemembe nézzen.
- Beverem a képét! Csak kerüljön a szemem elé!
- Egy újjal sem fogsz hozzá nyúlni!
- Majd meglátjuk! - Scarlett elkezdett mocorogni, úgyhogy mind a ketten csendben maradtunk.  Egy ideig csak csendben ültünk és néztük az alvó kislányt.
- Jade figyelj, mindent megbántam, amit a fejedhez vágtam, nem gondoltam komolyan egy szót sem.
- Én is hibás vagyok, nem kellett volna elszaladnom hanem meg kellett volna várnom, hogy megmagyarázd.
- Akkor nincs harag? - kérdeztem félve.
- Nincs.- mosolygott. Felé hajoltam, de megint elrántotta a fejét. - Ez nem jelenti azt, hogy minden rendeződött.
- Ugyan már Jade. - nevettem és megfogtam a tarkóját, hogy közelebb húzzam magamhoz. Már csak egy hajszál választott el attól, hogy megcsókoljam, amikor elmosolyodott, és ő tette meg. Szó szerint téptük egymás száját és ez a csók tele volt szenvedéllyel. Amikor szétváltunk egymásnak döntöttük a homlokunkat, én közben a tarkóját simogattam az újaimmal.
- Azt hiszem beléd szerettem. - súgtam.

14. Ennyivel tartozol!

[Harry szemszöge:]


- Harry? - jött mögülem a mély női hang, amit már egy jó másfél éve nem hallottam.
- Loren? - fordultam felé lassan, kissé félve mivel Lorennel azelőtt haraggal váltunk el és attól tartottam, hogy ez a harag még mindig ég benne. Ahogy végig néztem rajta, észre vettem, hogy semmit nem változott kivéve, hogy a haja most rövidebb amitől idősebbnek néz ki, az alakja viszont csodás, még mindig a toppon van ahhoz képest, hogy már közeledik a harminchoz, bár Jade nyomába sem érhet.
- Rég láttalak. Mi van veled? - kérdezte számító vigyorral az arcán.
- Élem az életem. Még mindig imádom a munkám, és hál istennek nincs semmilyen gondom. És veled?
- Bár én is ugyan ezt válaszolhatnám, de sajnos az én életem elég szar azóta mióta átbasztál, és utána sem lett jobb mert ugyan olyan rohadék pasikat sikerült összeszednem mint te. - mondta rezzenéstelen arccal, de nem tudtam leolvasni róla semmit.
- Nézd Loren azt hiszem ezt már régebben megbeszéltük nem akarok még egyszer bele bonyolódni ebbe, mind a ketten hibásak voltunk és ezt te is nagyon jól tudod. Nem illettünk össze. - egy pillanatra a mellettünk lévő polcra bámult aztán vissza rám és visszatért a mosoly az arcára.
- Ki az a lány akivel jöttél? - úgy
 tűnik nem azért kérdezte mert féltékeny inkább csak kíváncsiságból.
 - Ő Jade, a barátnőm. - szerettem ezt kimondani. Örültem, hogy végre tényleg hivatalos a kapcsolatunk Jadeel.
- Nagyon szép lány.
- Tudom. - mosolyogtam rá halványan. Aztán minden olyan hirtelen történt, hogy nem is tudtam reagálni, amikor Loren letámadott és megcsókolt. Pár másodperc után észbe kaptam és gyengéden megfogtam, a derekát, hogy eltoljam magamtól, de nem akart engedni, úgyhogy ellöktem magamtól.
- Ez meg mi a franc volt?! - emeltem fel a hangom, de ő csak diadalmasan vigyorgott és mögém nézett. Ahogy követtem a tekintetét egy csomó tésztát pillantottam meg a földön. Dühös tekintettel néztem vissza rá és felé léptem mire láttam, hogy ő egy lépést tett hátra...félt, amit jól is tett.
- Még mindig egy rohadék ribanc vagy Loren és meg is érdemled, hogy nyomorult életed legyen! - láttam az arcán, hogy fájnak a szavaim, de nem érdekelt inkább elindultam, hogy megkeressem Jadet. A kurva életbe! Direkt csinálta! Hát persze, hogy direkt! Kiértem a boltból, de sehol nem láttam Jadet. Elővettem a telefonom, de azt várhattam, hogy felvegye. Beültem a kocsiba, és elindultam a házukhoz, de a ház üresnek látszott és nem hinném, hogy ilyen hamar ide ért volna. Azt se tudom, merre keressem. Bár volt egy ötletem és nagy valószínűséggel ott találom majd.

Kb 20 perc múlva beléptem Niall házába, de a szőkét sehol nem láttam, benéztem a nappaliba, ahol üvöltött a tévéből a foci és egy csomó kaja volt kanapén szétszórva. Felmentem az emeletre Jade szobájához és halkan bekopogtam, de semmi válasz ezért benyitottam a teljesen üres szobába. Niall ajtaja résnyire nyitva volt és hangok szűrődtek ki a szobából. Remélem nem magába beszél mert kinézném a gyerekből...de amikor benéztem, azt kívántam bárcsak egyedül lett volna, mert amit láttam kibaszottul fájt. Teljesen elborult az agyam és kivágtam az ajtót.
- Had gratuláljak nektek srácok, gyönyörű pár vagytok. - ragasztottam magamra egy cinikus mosolyt. Ahogy beléptem egyből szétrebbent a szerelmes pár. Niall elvörösödött és lesütött szemmel bámulta az ölében fekvő kezeit, viszont Jade szeméből izzott a színtiszta gyűlölet és láttam rajta, hogy ő is van olyan dühös mint én. Felállt az ágyról, hogy egy magasságba kerüljön velem, de ő is tudta, hogy azt csak magassarkúval tudná elérni.
- Ó, de kedves tőled, még nekem sem volt alkalmam megjegyezni mennyire örülök, hogy találtál magadnak egy új ribit akit kedvedre csalhatsz.
- Hát ha már a régi nem tudott rendesen kielégíteni, muszáj volt keresnem valakit aki érti is a dolgát.
- Tudtam, hogy kár volt megbíznom benned, egy utolsó szarházi vagy Harry Styles!
- Én viszont nem gondoltam, volna rólad, hogy egy aljas kis ribanc vagy és, hogy az első kis döccenőnél már rohansz is valaki máshoz. Ráadásul az egyik legjobb barátomhoz!
- Hé Harry én...ez nem az aminek látszott. - mondta halkan Niall.
- Kuss legyen! Veled még beszélek! - kiabált rá Niallre és kisétáltam a szobából. Hallottam, hogy Jade hangos léptekkel követ.
- Ne merj engem a rossz fiúnak beállítani! Nem én smároltam olyan szenvedélyesen egy bolt kellős közepén egy cica babával!
- Nem te visszafogottabb voltál és eljöttél Niallhez, hogy a szobájába nyalakodj vele! - már lent voltam és megfordultam, hogy a szemébe tudjak nézni. - Félre ismertelek. - halkult el a hangom. - Azt hittem más vagy, teljesen az újaid köré csavartál, de neked mindegy, hogy ki legyen az csak pénze legyen igaz? Apuci már bezárta a bankot a sok költekezés miatt és most kell aki fizesse a ruhákat meg az ékszereket. - az arca hirtelen megváltozott és megbánásra kényszerített bár semmi okom nem volt rá, hogy megsajnáljam, mivel csak az igazat mondtam. Amikor megszólalt a hangja halk volt egy szomorú mosoly jelent meg az arcán.
- Ruhák? Ékszerek? Látszik mennyire nem ismersz. - hajtotta le egy pillanatra a fejét, aztán kicsit magabiztosabban, de még mindig szomorú arccal folytatta. - Soha senki nem kérdezte meg tőlem mire kellett nekem az a pénz. Az apám sem. Mindenki csak vádolt, hogy biztos csak úgy dobálom ki az ablakon a pénzt.
- Akkor elárulnád mire, kellett ha nem arra?
- Szeretnéd tudni? Akkor gyere velem! - indult el az ajtó felé.
- Ne is álmodj róla, hogy elmegyek veled bárhova is.
- Nyertem egy fogadást, te rohadék. Ennyivel tartozol! - fordult meg és megláttam, hogy sír. - Ez lesz az utolsó alkalom, aztán nem látsz többet. - nem szóltam többet csak követtem.

13. Nem fogok miatta sírni

Reggel, amikor ránéztem az órára az 9 órát mutatott. Próbáltam felkelni, de Harry szinte teljesen rajtam feküdt és nem bírtam mozdulni. Elvettem az éjjeli szekrényről a telefonomat és írtam egy sms-t Scarlett-nek. Elfelejtettem, hogy nincs lenémítva a telefonom és, amikor a válasz érkezett Harry elkezdett mocorogni.
- Jaaaadeeee. - morgott mély reggeli hangján.
- Bocsi. - nyomtam egy puszit a fejére. Elkezdett nyújtózkodni és legurult rólam és végre fellélegezhettem. Ma nem lesz koncertjük úgyhogy megbeszéltük, hogy az egész napot együtt töltjük, de nehogy azt gondolja, hogy egész nap lustálkodhat. Felültem és vigyorogva lenéztem rá.
- Elmegyünk valahova kajálni vagy elmegyünk boltba és csinálunk mi valami ebédet?
- Tudsz te egyáltalán főzni? - röhögött és nekem vágott egy párnát.
- Képzeld el tudok! - nyújtottam rá a nyelvem és megfogtam egy nagyobb párnát és a csupasz mellkasának csaptam. Igazából tudni, tudok főzni, az már más tészta, hogy az íze milyen.
- Ismerlek már Angyal látom a szemedben, hogy hazudsz. Nem szeretnék ételmérgezésben meghalni.
- Jó, akkor menjünk valahova. - már mentem volna öltözködni, de Harry megfogta a kezem és visszarántott.
- Inkább csináljunk mi kaját, csak össze tudunk kotyvasztani valamit ketten. - közelebb húzott és megcsókolt. - Na irány  a bolt! - csapott egyet a seggemre indításképp. Elindultam a ruháimért és, ahogy vissza néztem láttam, hogy ő még ugyan úgy döglik az ágyba.
- Na, akkor haladjál!
- Nekem csak fél perc és kész vagyok. - vigyorgott rám.
- Igen? Akkor verseny! 3, 2, 1! - és gyorsan elkezdtem magamra kapkodni a ruhákat.
- Te csaló! - ugrott ki az ágyból és gyorsan az alsógatyás fiókjához rohant. Még így is volt ideje mert én a melltartóval bajlódtam. Hiába kerestem, nem találtam a felsőmet biztos a nappaliban volt ezért gyorsan felkaptam a földről Harry tegnapi pólóját és gyorsan belebújtam. Már majdnem kész volt már a nadrágját húzta.
- Kész vagyok! - ugrottam fel a levegőbe a két kezemet a magasba emelve.
- Jade nem akarlak kiábrándítani, de nincs rajtad zokni! - mutatott a csupasz lábamra.
- De közel volt. - mosolyogtam rá és egy puszit nyomtam a szájára. - Kéne egy hajgumi.
- Tessék! - lőtt felém egy fekete hajgumit. Elkaptam a levegőben és felkontyoltam a hajam.
- Jó, hogy ilyen ügyben mindig számíthatok rád. - röhögtem ki. - Hosszú már a hajad Harold nem gondolod? Ha levágnád nem kéne kislányos copfba kötni. - túrtam bele kócos hajába.
- Ez tesz engem ilyen ellenállhatatlanul vonzóvá szivi. - kacsintott rám.
- Nem vitatkozom, de elmondanád, hogy a beképzelt fejedről mi tehet?
- Fogd be! Nyomás vásárolni Miss Hensel!

***

- Miért kell mindég így becsapni a kocsi ajtót?! - szólt rám Harry amikor megálltunk a parkolóba.

-  Nyugi már! Lett valami baja? - tártam szét a kezem az ajtó előtt, erre csak rosszallóan csóválta a fejét és megfogta a kezem. Annyira jól nézett ki és alig tett érte valamit csak simán egy szakadt fekete farmer, egy piros kockás ing és az elmaradhatatlan szarrá taposott barna cipője. A fején egy barna kalap és napszemüveg.

- Mi az? - kérdezett rá mert rajtakapott, hogy bámulom. 

- Semmi, csak azon gondolkodtam, hogy van-e még egy olyan ember a földön, aki ilyen hangosan tudna rágózni mint te. 

- Zavar? - csak vigyorgott és tovább folytatta a csámcsogást.

- Az zavar, hogy nekem nem adtál te láma! - löktem oldalba. Belenyúlt a zsebébe és előkotorta a maradék rágóját és a kezembe adta. 

- Milyen kaját csináljunk? - kérdezte miközben tolta maga előtt a bevásárlókosarat.
- Passzolok. Mit tudsz? - Harry "gondolkodóba" esett, és a látszat kedvéért még az állát is el kezdte vakargatni.
-  Hmm...
- Na jó út közbe kitaláljuk. - kezdtem el tolni a sorok közt.
Szerintem máskor meggondolom, hogy elmenjek e Harryvel nyilvános helyre... nem bírt magával egyfolytában tapizott, és amikor ráütöttem, hogy hagyja abba még jobban csinálta. Az egyik polcról három tányér kivételével mindent sikerült leborítani, és még képes volt fütyörészve tovább sétálni mintha mi sem történt volna. Már fájt az oldalam a nevetéstől, amikor megpróbálta ráfogni egy idős házaspárra, akik nem is beszélték a nyelvünket. Páran felismerték Harryt, de csak egy kisebb csoport mert oda jönni képet csinálni. Megbeszéltük, hogy spagettit csinálunk mert azt talán meg tudjuk csinálni. Láttam, hogy Harry még egy ideig nem szabadul úgyhogy elmentem egyedül a tésztáért. Fogalmam sem volt róla melyik a jó tészta úgyhogy kb az összes fajtából vettem. Ahogy vissza értem, az összes tészta a földön landolt én meg csak bámultam magam elé. A rajongók már nem voltak sehol, viszont egy szőke hajú bombázó épp Harry száján csüngött, akit nem igazán zavart a dolog. Az az utolsó féreg! Sarkon fordultam és kimentem a boltból és elmentem a legközelebbi buszmegállóba, szerencsém volt mert pont akkor jött be egy busz. Könnyek marták a szemem, de nem engedtem nekik utat. Nem fogok miatta sírni! Tudtam, hogy milyen, becsaptam magam azzal, hogy azt hittem megváltozott. Éreztem, a zsebembe, hogy rezeg a telefonom nem kellett hozzá nagy ész, hogy kitaláljam ki hív. Elővettem és kinyomtam, ez addig így ment amíg le nem szálltam. Most csak egy embernek a társaságára vágytam, akit tudtam, hogy meg fog érteni.
- Szia Jade. - szólt bele a telefonba.
- Szia...- nyeltem vissza a könnyeim.
- Baj van? Jade? - hallatszott a hangján az aggódás. - Itt vagy?
- Ühüm.
- Hol vagy? Érted megyek.
- Ne, nem kell. Otthon vagy?
- Aha, most értem haza.
- Jó, elmegyek.
- Siess.
- Köszönöm Niall.

12. A tiéd vagyok

Perrie szülinapján rengetegen voltak. Kibéreltek egy hatalmas szórakozó helyet. Az ünnepelt nagyon jól érezte magát, épp egy emelvényen táncolt egy pohárral a kezében és üvöltözött. Harryvel jöttem, de már egy jó ideje nem láttam. Én a pultnál ültem és már kb a ötödik koktélomat ittam, a pultos pasi egyre helyesebbnek nézett ki, pedig meg mertem volna esküdni, hogy amikor leültem még nem tetszett. Éreztem, hogy valaki mögém lép és elmosolyodtam, amikor hátulról átkarolta a derekamat.
- Előkerültél Harold. - megfordultam, de nem Harry volt az, a szám lefelé görbült.
- Nem szivi, én annál jobb vagyok. - a pasi magas volt szőkés barna hajú és elég jóképű.
- Nem hinném. Harrynek gyönyörű mosolya van. - nem tudom ez most, hogy jött ide, de a srác elkezdett vigyorogni.
- Hűha, a tiéd se semmi. - erre elnevette magát.
- Van kedved táncolni...- kezdte, és gyorsan a segítségére siettem.
- Jade.
- Jade. - kirázott a hideg attól, ahogy a nevemet mondta.
- Mehetünk. - megfogtam a kezét és elkezdtem a tömeg felé húzni, és elkezdtem előtte táncolni.
- És téged, hogy hívnak?
- Justin. - felcsillant a szemem.
- Bieber? - erre megint kinevetett.
- Nem.
- Kár, pedig szeretem. - meglepődtem, amikor magához rántott és szorosan a mellkasának nyomott. Próbáltam ellenkezni, de valahogy nem jött össze. A keze lecsúszott a hátamon és megmarkolta a seggem.
- Hé ezt, nagyon gyorsan fejezd be és engedj el. - próbáltam minél komolyabban fellépni.
- De nekem ahhoz nincs kedvem szivi. Inkább ehhez lenne kedvem. - megfogta a tarkóm és megcsókolt. Teljes erőmből elkezdtem tolni magamtól. Aztán hirtelen eltűnt a szája és a kezei is rólam. Azt láttam, hogy Harry beletérdel a srác gyomrába, de mielőtt a földre rogyhatott volna Harry megtartotta, hogy tovább tudja ütni.
- Harry. - a kezemet a hátára tettem, de ellökött én meg elvesztettem az egyensúlyom és elestem. - Hagyd abba!
- Fogd be a pofád Jade! - üvöltött rám, én meg úgy megijedtem, hogy elkezdett remegni a kezem. Liam és Louis oda mentek és sikerült nekik lerángatnia Harryt, Justinról. Niall oda jött és segített nekem felállni.
- Meg ne lássalak még egyszer a közelébe te rohadék! - köpte oda a szavakat Harry. - Engedjetek már! - lökte el magától Liamet és Louist. - Jade indulunk. - már épp megfogta volna  csuklómat, de Niall gyorsabb volt és maga mögé állított.
- Harry nem hinném, hogy ez jó ötlet lenne. Ideges vagy. - el sem hiszem Niall milyen bátor, pedig ő tényleg nem az a verekedős fajta, de végig szikla szilárdan állt előttem.
- Niall ő a barátnőm, nem fogom bántani. - de Niall csak nem mozdult. Nem akartam, hogy egymásnak essenek, úgyhogy megszorítottam Niall kezét és biztatóan rámosolyogtam.
- Nincs semmi baj Niall. - felszisszentem, amikor Harry kissé erősen fogta meg a kezem, mikor elindult velem.
- De... - Niall keze ökölbe szorult. Amikor kiértünk Harry tekintete az utcán pásztázott.
- Ugye nem a kocsit keresed? - semmi válasz még csak rám se nézett, húzott tovább. - Engedj már el ez fáj! - kiabáltam rá és kirántottam a kezem. Harry magasabbnak tűnt most, mint általában, olyan kicsinek éreztem magam mellette.
- Fáj?! Nekem szerinted nem fájt, látni téged azzal a faszkalappal? - kiabálta.
- Szerinted én mondtam neki, hogy másszon rám?! Ne legyél már nevetséges!
- Láttam, hogy kézen fogva sétáltatok táncolni!
- Hmm, akkor gondolom azt is láttad, hogy nem akartam megcsókolni és megpróbáltam ellökni.
- Szerinted miért mentem neki? - már nem üvöltött kezével idegesen beletúrt a hajába.
- Egy idióta vagy. - nevettem, láttam, hogy ő is elmosolyodik, oda lépett hozzám megfogta a derekamat, közelebb húzott magához és megcsókolt.
- Az enyém vagy! - mondta miközben a szája csak pár centire volt az enyémtől.
- A tiéd. - súgtam a szájába.
- Na, gyere Angyal, ha már nem mehetünk kocsival, akkor haza viszlek. - egy picit berogyasztotta a térdét, hogy fel tudjak mászni a hátára. Gyorsan levettem a cipőmet és felugrottam. Nyomtam egy puszit az arcára és elindultunk.

11. És szereted?

A nővérem rengeteget tud beszélni. Jadeel ebéd közben szóhoz sem tudtunk jutni, vagyis inkább csak én nem, mert Jade azért bele tudod szállni a Gemmával való beszélgetésbe.
- Szerinted Harry? - néztek rám mind a ketten. Fogalmam sincs miről beszélgettek, teli szájjal bólogattam végig.
- Látod Gemma, Harry szerint is jó ötlet lenne a mellnagyobbítás. -  erre egyből felkaptam a fejem.
- A te melled jó úgy, ahogy van! Nem lesz itt semmiféle nagyobbítás. - erre mind a ketten elkezdtek nevetni. Most mi van?
- Ide se figyelsz Harold, csak tömöd a fejed. Azt kérdeztük, hogy mit vegyünk Perrie szülinapjára.
- Ja. Fogalmam sincs ti vagytok a lányok ti tudjátok minek örülne. - elvettem Jade tányérjáról egy krumplit és bekaptam. - Nekem lassan vissza kéne mennem.
- Nekem is mennem kell. Képzeljétek randim lesz. - mondta vidáman Gemma.
- Kivel? - kérdeztem rá.
- Úgy se ismered. - nyújtotta rám a nyelvét. - Jade tudja kiről beszélek.
- Luke?
- Igen ő. - és mind a ketten sikoltozni kezdtek. Megforgattam a szemem.
- Okosan Gemma.
- Oké öcsi. - felállt és adott egy puszit mind a kettőnknek és integetve elment.
- Megyünk mi is? - kérdezte Jade.
- Aha. - megfogtam egy marék sült krumplit és a számba tömtem. - Mehetünk.
- Az igen. - nevetett. Végre sikerült lenyelnem.
- Na gyere Angyalom. - megfogtam a kezét és megpusziltam az arcát.


[Jade szemszöge:]


A fiúknak fent magyaráztak a színpadon, hogy mi mikor lesz. Harry egy csomószor felém fordult és vigyorgott közben szavakat tátogott meg eléggé félreérthetetlen csípőmozdulatokat tett, amikor senki nem figyelt, én meg majdnem megfulladtam a nevetéstől.
- Hé Jade, Harry mit csinál? - megfordultam és Alex áll mögöttem két műanyag pohárral a kezébe, az egyiket a kezembe nyomta. Limonádé volt.
- Önmagát adja. Köszi.- belekortyoltam. - Hallom le kell mondani a koncerteket.
- Sajnos. De a pici miatt bármit megteszek. - simogatta meg a hasát.
- Kislányt vagy kisfiút akarsz?
- Én úgy vagyok vele, hogy mindegy csak legyen egészséges.
- Rokonszenves felfogás. - mosolyogtam. - Mikor lehet megtudni, hogy mi a neme?
- Már lehetne, de Liammel nem akarjuk megtudni. Meglepi lesz.
- Ez édes. És az esküvő, mikor lesz?
- Három hét múlva.
- Ilyen hamar?
- Igen. Nem lesz nagy esküvő, csak Liam szülei és a barátok. - láttam, hogy elszomorodik. Liam mesélte, hogy Alex árva volt és, hogy már a nevelő szülei sem élnek. - Már meg akartalak kérdezni Jade, hogy nem lennél-e a tanúm. - leesett az állam.
- H-hogy én? - nevetve bólintott. - Persze, hogy leszek. - Alex a nyakamba ugrott és szorosan megölelt és elkezdett szipogni.
- Ugye most nem sírsz? - kérdeztem én is nevetve.
- Nem. - ááá nem. Aztán nem kellett sok, hogy nekem is elkezdjen könnyezni a szemem és egymáson nevettünk.
- Jól megvagytok? - egy pillanatra nem esett le mire érti, de aztán a fejével a színpad felé biccentett.
- Én meg Harry? I-igen azt hiszem. Szeretek vele lenni. - kortyoltam bele a limonádéba.
- És szereted? - kérdezett rá Alex. Hogy szeretem-e? Felnéztem a színpadra az épp Niallel balettozó Harryre, aki épp most vette észre, hogy őt figyelem és egy gyönyörű mosollyal jutalmazott meg, a szemében egyszerre több érzelem suhant át, ahogy engem nézett.
- Nem tudom. - válaszoltam halkan és Alexra néztem.
- Nekem nagyon úgy tűnik, és szerintem ő is ugyan így érez irántad.
- Nem hiszem. Harry nem olyan, aki egykönnyen szerelmes lesz. Ezt még a barátai is alátámasztották. Nem is várom el tőle. Amíg jól érezzük magunkat egymás mellett addig nekem ez így megfelel.
- Biztos vagy te ebben? - mély levegőt vettem, és egy kis szünet után megszólaltam.
- Nem...

10. Emlékszel még?

- Na, hogy bírsz a fiúkkal? - apámmal az asztalnál reggeliztünk és elég komor volt a hangulat. Mint általában...
- Egész jól. - válaszoltam és bekaptam egy kanál müzlit. A srácok ma elkezdték a Londoni turnékat. Van egy pár. Utána meg majd megyek velük mindenhova, amit már nagyon várok. És ennyi volt köztünk a beszélgetés. Anyu halála után teljesen megváltozott a kapcsolatunk. Régen mindig annyira élveztem a társaságát imádtam vele beszélgetni volt, hogy órák hosszat kint ültünk és beszéltünk még a semmiről is tudtunk. Most egy ideig nem  fogom látni. Nem mintha eddig olyan gyakran láttam volna a munkája miatt csak percekre találkozunk. A zsebembe elkezdett rezegni a telefon, gyorsan előhalásztam és megnyitottam az sms-t.

Szia Angyal, koncert előtt még látlak? xx H.

Egyből vissza is írtam neki. 

Szeretnél? J.

Sms helyett hívás érkezett. Természetesen Harrytől. Felvettem.

- Szeretnélek! - dörmögött bele a telefonba és a hangszínétől összerándult a gyomrom.

- Nemsokára megyek. - válaszoltam. 

- Hiányzol.

- Pedig csak két napja nem találkoztunk. - nevettem.

- Ahh elég hosszú idő az nélküled.

- Hé! Most jut eszembe. Emlékszel még a teniszes fogadásra?

- Úristen mit találtál ki büntetésnek? 

- Szerintem nem büntetés, de kinek, hogy. Remélem neked nem lesz az. Azért most kéne mert csak addig lehet, amíg Londonba vagyunk.

- Kíváncsivá tettél. - hallottam, hogy a vonal túlsó végén Harry nevét kiabálják.

- Menned kéne nem? - vigyorogtam. Hallottam, hogy kifújja a levegőt.

- De. Siess, kérlek. 

- Oké. Szia Harry.

- Szia Jade.

[Harry szemszöge:]

Már kétszer tuti, hogy végig próbáltuk az összes számot. Furcsa, hogy újra turné olyan mintha kb csak egy hete lett volna vége az előzőnek, most meg kezdődik minden elölről. Fárasztó lesz, de most végig itt lesz velem Jade. Már ha rá gondolok egyből jobb kedvem lesz. Imádok vele lenni, s most nem csak arra gondolok, hogy milyen jó vele az ágyban. Egy lánnyal sem éreztem magam olyan jól mint vele. Mindig vidám és ezt képes ráragasztani a körülötte lévőkre is. Persze fel lehet idegesíteni is, amit általában én szoktam csinálni, de tudom a módját, hogy nyugtassam le. 

- Harry! - egyből megfordultam és láttam, hogy Jade szalad felém, ahogy meglátta, hogy rá figyelek még gyorsabban kezdett futni. Tudtam mire készül úgyhogy gyorsan eldobtam az ásványvizet a kezemből és még épp időben elkaptam. Két lábát a derekam köré kulcsolta, haja belepte az egész arcomat.

- Jade a hajadat eszem. 

- Ízlik? - felemelte a fejét, hogy a szemembe tudjon nézni. Megnyaltam a számat a látszat kedvéért. 

- Hmmm eper? - aprót bólintott. Körülöttünk mindenki mosolyogva figyelt minket. Már annyira hozzá szoktunk, ehhez, hogy már meg sem kellett játszanunk, hogy járunk. Jade még abba is belement, hogy pár nappal ezelőtt bemutathassam anyának és Gemmának mint barátnőmet. Letettem és leültünk egy hangfalra. 

- Gemma azt üzeni, idézem, Üzenem annak a hülye gyereknek mielőtt elfelejtené, hogy megvan hívva egy ebédre. - ja és mostanában Gemma és Jade nagyon összeszokott, ami azzal járt, hogy minden cikis sztorit tud rólam. De mivel Jeremy is szereti piszkálni a hugát én is megtudtam egy s mást. 

- Tényleg ennyire hülyének néz? Kb 5 perce ment el tőlem és már, akkor is elmondta. 

- Valld be, hogy néha azért elég feledékeny tudsz lenni. - nem válaszoltam, inkább megcsókoltam. Alig bírtam tőle elszakadni. Tényleg csak két nap volt és mennyire hiányzott, hogy csókolhassam. 

- Szia Jade. - jött oda hozzánk Liam. 

- Szia. Mi újság? Alexszel megvagytok? - kérdezte mosolyogva. 

- Megvagyunk. Lex kicsit szomorú, amiért le kell fújnia a szeptemberbe kezdődő turnéját, de addigra már nem szabad neki ilyeneket csinálnia. 

- Szegény. 

- Pár koncertet azért még fog adni, de ez kb 3-4 koncert lehet.

- De ennek gondolom te örülsz mert így végig veled lehet. 

- Még jó, hogy örülök. - nevetett Liam.

- Most hol van? - kérdezte Jade.

- Megtámadta a kaja automatát. Remélem, most valami olyat választ, amitől nem lesz rosszul. Ma már vagy ötször szaladt ki a vécére hányni. De megyek megkeresem elviszem valahova kajálni úgy is szünet van nemsoká. Sziasztok. 

- Olyan aranyosak.

- Tényleg azok. El sem hiszem, hogy Liam apa lesz. - tényleg alig hittem el. Túl gyorsan történik minden. Arra sem számítottam, hogy végre már csak egy lányt akarok, de mindennék jobban. 

9. Ez rossz ötlet volt

A fiúk úgy döntöttek pucérkodás helyett inkább az alsógatyájukban fürdenek. A fiúk mind a medencébe voltak, kivéve Zaynt aki Perrivel ücsörgött a medence szélén és elveszve egymásba beszélgettek. El, Alex és én kiterítettünk egy hatalmas pokrócot a fűre és napoztunk, közben jobban megismerkedtünk Liam leendő feleségével. Nagyon szimpatikus lány, és látszik rajta, hogy nagyon boldog.
- LOUIS!!!! - kiabáltunk egyszerre mind a hárman, amikor végig spriccelt minket vízipisztollyal, aztán vigyorogva visszaszaladt a medencéhez és beleugrott.
- Ezt megkeserülöd Tomlinson! - szaladt utána Eleanor, és bemászott a medencébe utána próbálta a víz alá nyomni Louis fejét, aki nem hagyta magát.
- Na szerintem én is bemegyek egy kicsit. Jössz? - kérdezte mosolyogva Alex.
- Később. Olyan jól esik itt feküdni. - a napszemüvegemet feljebb toltam az orromon.

***

A napon elnyomott az álom és két vizes kezet éreztem meg magamon, aztán megmozdult a föld. Kipattantak a szemeim és, ahogy sejtettem Harry volt az, aki a medence felé tartott velem. Megállt szélén és ördögi vigyorra húzta a száját. 

- Ha élni akarsz, jobb ha most azonnal leteszel Harold. - fenyegettem meg. A víz felé lógatott én meg mindkét kezemmel erősen kapaszkodtam a nyakába. 

- Mi az Angyalom? Nem tudsz úszni? - kérdezte még mindig mosolyogva. Igazából nagyon jól úsztam, de gyorsan megráztam a fejem.

- Nagy kár. - azzal vett egy nagy lendületet és bedobott a vízbe, ám arra nem számított, hogy belekapaszkodok a nadrágjába és rántom őt is magammal. Utánam jött fel a felszínre. 

- Inkább ördög vagy mint angyal Jade. - panaszkodott miközben törölgette ki a vizet a szeméből. Gyorsan mielőtt észre vette volna lebuktam a víz alá és oda úsztam hozzá és egy határozott mozdulattal lehúztam róla a gatyát. A meglepetés erejének köszönhetően könnyedén lehúztam hosszú lábairól a fekete boxert. Mielőtt elmenekülhettem volna elkapta a bokámat és maga felé kezdett húzni, a fejem a víz alá bukott és egy jó adag vizet sikerült lenyelnem. Háttal voltam neki és szorosan nyomódtam a mellkasának. Fenekem hozzáért a már álló férfiasságának. Harry belenyögött a fülembe, amitől egyre gyorsabban kezdtem venni a levegőt. Körülnéztem, de a többiek mind egymással voltak elfoglalva Zayn és Perrie a grill sütőt bűvölték miközben Niall parancsokat osztogatott nekik, Liam és Alex a pokrócon feküdtek és beszélgettek, Louis meg El pedig egymásba gabalyodva smároltak a teraszon. Harry ajka végigszántotta a vállam és a csókok helyén libabőrös lettem.
- Kettőn áll a vásár Jade. - és ennek a mocsoknak volt képe lerántani rólam a bikini felsőmet. Észre se vettem mikor fűzte ki. Egyből elúszott mellőlem, én meg csak úgy mehettem utána ha elveszem a mellemről a kezem. Harry messzebbről integetett a bikini felsővel a kezébe. Nem figyelt senki úgyhogy oda úsztam Harryhez és megpróbáltam kivenni a kezéből...sikertelenül. Hirtelen támadt egy ötletem. Kezeimet gyengéden a hasára tettem és elkezdtem lefelé csúsztatni. Elakadt a lélegzete, amikor megfogtam a "kicsijét".  És már majdnem sikerült, de rájött mit csinálok és lépcsőhöz kezdett úszni.
- Most komolyan ki akarsz menni egy szál semmibe? - nevetek rá.
- A többiek már megszokták, hogy meztelenül járkálok, szerintem nem fognak meglepődni. - vigyorgott vissza és elkezdet kifelé menni. Felkapta a földről az alsógatyáját, amit még én hajítottam ki.
- Haver ne már! - hallottam Zayn hangját.
- Jó. Ha téged nem zavar, akkor engem sem. - mondtam magabiztosan és elkezdtem a lépcső felé menni. Harry arca teljesen megváltozott, eltűnt a mosoly és helyette összeráncolta a homlokát. Meg sem próbáltam takarni a mellemet had legyen még idegesebb.
- Állj meg!!! - parancsolt rám. Visszajött és segített visszavenni a bikini felsőt. - Te komolyan kijöttél volna így?
- Mit kérdezed? Te vetted el a fürdőruhámat, mit gondoltál örökre bent maradok? - amikor kimentünk megfogta a kezem és a ház oldalához húzott és a falnak lökött. Felszisszentem, ahogy a fal végig szántott a hátamon.
- Na most figyelj Jade. Te az enyém vagy! Senki előtt nem járkálhatsz így, megértetted?
- Tisztázzunk valamit. Nem vagyok a tiéd, s soha nem is leszek. - szomorúság suhant át az arcán. - - Amúgy meg nem tudom mit kapod úgy fel a vizet csak szórakoztunk nem? - kezemet a mellkasára tettem, de lerántotta a kezem és elment.
Ez meg mi volt? 

8. Jó hírek

Pár héttel később mindannyian Zaynhez és Perriehez voltunk hivatalosak ebédre. Ebéd alatt pizzát kell érteni, mivel egyikük sem tud főzni. Kint ültünk a teraszon, amikor valaki csengetett.
- Majd én nyitom. - állt fel Zayn öléből Perrie és eltűnt a házba.
- Kit hívtatok még meg? - kérdezte a mellettem ülő Göndör. Zayn csak felhúzta a vállait, felhúzta a szemöldökét és széttárta a kezeit.
- Lehet Jesy az. - egy percen belül Perrie visszatért Liammel és... Alex, amikor róla mesélt... Liam végig Alexis Campbellről beszélt??? Leesett az állam.
- Sziasztok. - köszönt Liam. Nem rég tudtuk meg mi is, hogy Liam és Sophi szakítottak. Én ennek persze titokban örültem, hisz tudtam Liam boldog. Nagyon jól mutattak egymás mellett. Alexis gyönyörű volt, akár csak a tévében vagy az újságokban. Karcsú alakja és kusza göndör haja még elbűvölővé  tette a szinte már tökéletes arcát.
- Sziasztok. - integetett oda felénk Alexis, Liam pedig átkarolta a derekát. Mindenki felállt és oda sétált üdvözölni a boldog párt. Úgy tűnik egyikük sem ismerte személyesen Alexist. Olyan természetesnek vették, hogy egy híresség áll előttük. Igaz ők is azok, de én majd kibújtam a bőrömből örömömbe. Nagyon szerettem a hangját és a zenéit.
- Szia, te biztos Jade vagy. - mosolygott rám. Meg se bírtam szólalni csak bólogattam. Alexis hirtelen a nyakamba ugrott és szorosan megölelt. Teljesen lefagytam.
- Köszönöm. - súgta a fülembe. Elmosolyodtam és vissza öleltem. Liam is oda jött és egy puszit nyomott az arcomra. Ahhoz képest, hogy az elején milyen nehezen indult a kapcsolatunk...főleg vele és Harryvel. Azt hiszem mind a kettőjükkel összebarátkoztam. Az egyikkel kicsit jobban, mint kellett volna. És az a személy éppen a seggemet stíröli.
- Srácok szeretnénk valamit bejelenteni. - húzta Liam magához Alexist.
- Haver ez elég nyilvánvaló. - nevetett Louis.
- Ja Liam. Nagyon szép új barátnőd van. - vigyorgott Harry.
- Összeházasodunk. - mondta Alexis mosollyal az arcán. Erre mindenki elképedt. Egy szót nem tudtunk kinyögni a döbbenettől. De Liam rátett még egy lapáttal.
- Ja, és apa leszek. - mondta mellékesen.
- Hogy mi van? - Niall végre kapcsolt.
- Ez komoly? - Zayn.
- Gratulálok! - ölelte meg őket Perrie. Na végre valaki. Aztán már nem kellett sokat várni mindenki ölelkezett és gratulált nekik.
- És mikor lesz az esküvő? - kérdezte Harry.
- Hát nem akarunk sokáig várni. - simogatta meg Liam Alexis pocakját.
- Nem úgy mint Zayn és Perrie. - nevetett Niall. Mind a kettő egyből oda kapta a fejét és csak elmosolyodtak.
- Együdül érzem magam. Mindenki itt van a párjával. - egy pillanatra megfagyott bennem a vér. Csak Niall tud rólam és Harryről.
- Niall, Harrynek meg Jadenek nincs. - nevetett Louis. És simán mondhatta volna, hogy "ja tényleg", de neeem Niall úgy állt ott és olyan fejet vágott mint, aki most árult el egy titkot. Hat fej fordult felénk egyszerre.
- Tudtam! - kiabált Zayn.
- Mit tudtál? - kérdezte Perrie.
- Semmit. - mondtam túlságosan is kétségbe esve.
- Ti együtt vagytok? - kérdezte Eleanor.
- Király! - szólt Liam. - Pacsi tesó. - Harry lepacsizott Liammel én meg majdnem meggyilkoltam a szememmel. Ez olyan kínos. Nem akarom, hogy megtudják. Mekkora ribancnak néznének ha megtudnák? Az a baj, hogy rettenetesen hazudok és most szóhoz sem jutottam. Hál istennek Harry a segítségemre sietett.
- Az igazság az, hogy Jadeel úgy döntöttük megpróbáljuk, ez amolyan próba járás, ha megy megy, ha nem, akkor nem erőltetjük. - hát nem a legjobb válasz volt, de jobb mintha az igazság derült volna ki, de ez most azzal fog járni, hogy el kell játszanunk előttük a boldog párocskát. Harry felém nyújtotta a kezét én meg vonakodva, de megfogtam.
- Ennyi jó hírt egy napra. - fújta ki a levegőt Louis. - Szerintem ünnepeljük meg ezt egy medencézéssel. - emelte magasba az úját.
- Szivi, nincs nálunk fürdő ruha. - nyomott egy puszit El Louis szájának a sarkába. 
- Még szép, hogy nincs én úgy gondoltam, pucérkodunk egy kicsit. - kacsintott barátnőjére.
- Nem rossz ötlet Tommo. Hölgyeké az elsőbbség. - biccentett Harry a fejével a medence felé.
- Álmodba Fürtös. - Perrie felmutatta a középső úját. - Van elég fürdő ruhám bent, gyertek. - Perrie az ajtóból visszanézett. - Ja srácok ha jól tudom, Zaynnek csak egy fürdőnadrágja van. Mi lesz belebújtok mind az öten? - húzta gúnyos mosolyra a száját.
- Megoldjuk csajszi. - kacsintott Harry.

7. Zűrös tesó

Az elmúlt egy hét azzal telt, hogy Harryvel leráncigáljuk egymásról a ruhát ha olyanunk volt. Niall konyhájától kezdve egy étterem vécéjéig. Már lassan bárhol képesek lettünk volna egymásnak esni. Apa hívott, hogy hosszabbra sikeredett az üzleti útja mint tervezte ezért még bizonytalan mikor tud haza jönni, de így legalább még maradhatok Niallnél. Harry megkért, hogy költözzek inkább hozzá, de ezt az ajánlatát vissza utasítottam. Nem akarok bonyodalmat és ha hozzá költöznék olyan lenne mintha járnánk. A jó hír, hogy hétvégén Jeremy és April meglátogatnak, már alig várom. Félek mit fogok tőlük kapni a Harrys ügy miatt, de már 19 vagyok szóval ne szóljanak bele mit csinálok.


- Ő az anyukád? - nézett Harry az ágyam melletti kis szekrényre. Azt a képe mindig magammal viszem. A képen én vagyok anyával kb 5 éves lehettem rajta.
- Igen. - válaszoltam halkan és gyorsan vissza fordultam a gépem felé.
- Gyönyörű. - mondta szintén halkan. - Hasonlítasz rá.
- Az volt. Gyönyörű.  - szinte csak a szám mozgott hang alig jött ki rajta, de Harry ezt is meghallotta. Felállt az ágyamról és oda sétált hozzám és egy csókot lehelt a tarkómra, erre végig szaladt a hideg az egész testemen.
- Sajnálom. - felé fordultam és átkaroltam a nyakát.
- Régen volt már. - mosolyogtam rá. Kiemelt a székből és magához rántott.
- Mi lenne ha elmennénk ma este vacsizni? Csak te meg én? - nézett a szemembe.
- Nem hiszem, hogy jó ötlet lenne. Megbeszéltük, hogy semmi érzelem csak szex.
- Jade én azt hittem barátok vagyunk. - közben a seggemet taperolta.
- Azok lennénk? - éreztem, hogy megkeményedik ahogy hozzá dörgölőztem. Egy félmosolyt küldött felém és megcsókolt.
- Ja. - szakítottam félbe a csókot. - Mondtam már, hogy a hétvégén meglátogat a bátyám?
- Még nem szivi. - morogta a nyakamba.
- Említettem már, hogy tud kettőnkről? - erre felkapta a fejét és ahogy láttam kissé elsápadt. Elkezdtem kuncogni.
- Igen? - nyelt egyet. - Kérlek mondd, hogy a bátyád egy vézna kis könyvmoly. - gonosz mosolyra húztam a szám.
- A-a. - ráztam a fejem.


***


A asztalnál ültünk a és a levegő szinte izzott Harry és Jeremy között. Egymással szemben ültek és Jeremy szinte le sem vette róla szikrázó tekintetét. Harry kicsit zavarban volt, de próbálta leplezni. Túl sokat túrt a hajába, amit én megmosolyogtam. Bátorításképp megszorítottam az asztal alatt a kezét mire rám nézett és elmosolyodott. Nem rég hoztuk el őket a reptérről, Harry vezetett és eddig nem tudtak beszélgetni négyszemközt, hál istennek. 
- Te éneklésből élsz ugye? - kérdezte Jeremy, Aprillel egyszerre forgattuk meg a szemünket. Mintha nem tudná.
- Igen. Már 4 éve benne vagyok egy bandába. - meglepett Harry összeszedettsége, idegességnek már nyomát sem láttam.
- Gondolom rengeteg rajongótok van. - Jeremy felkönyökölt az asztalra és megtámasztotta a fejét. Ijesztő látványt nyújtott széles vállaival. Egyáltalán nem úgy nézett ki mint egy üzletember, inkább mint egy kiképzőtiszt. - Lefogadom főleg lányok.
- Igen, vannak egy páran. - mosolyodott el halványan Harry, a bátyám ezt viszonozta is... egy pillanatra aztán elkomolyodott az arca.
- Akkor megmondanád, hogy miért pont az én húgomat húzogatod? - April félrenyelte a narancslevet amit épp ivott és elkezdett köhögni.
- Jeremy! - szólt rá a barátnője. Én nem tudtam mit csinálni csak a fejemet ütögettem az asztalba. Harry megköszörülte a torkát.
- Én...ööö.
- Na ide figyelj te kis dalolászó taknyos! - Jeremy felállt és áthajolva az asztal felett mutató úját Harryre szegezte. - Ha megmered bántani akár fizikailag akár lelkileg, te onnantól kezdve halott ember vagy! Értetted? - szegény Harry egy hatalmasat nyelt és bólintott.
- Helyes. - mosolygott Jeremy és átsétált hozzám és egy puszit nyomott a fejem búbjára utána megveregette Harry vállát. - Vigyázz rá, néha képes mindent elszúrni. Amúgy szimpatikus vagy! - kb ilyen "akkor most mire volt jó ez az egész" fejjel néztem a bátyámra aki rám nyújtotta a nyelvét és felment a szobájába.
- Szeret szórakozni. - mondta April és ő is felállt. - Aranyosak vagytok együtt. - azzal ő is felment. Harry hangosan kifújta a levegőt és a tenyerébe ejtette a fejét, én meg elkezdtem simogatni a hátát.
- Ha apád is ilyen mint a bátyád, akkor nem szeretnék vele találkozni. - nézett fel rám, én meg nevettem rajta.
- Apának nem kell tudnia erről, és szerintem legközelebb meggondolom mennyit is mondok el Jeremynek. - mintha csalódottságot láttam volna a szemébe, de nem lehetett miért lenne az?
- Gyere menjünk el hozzád. - nyújtottam a kezem felé. - Kiengesztellek. - perverz mosoly terült szét az arcán és nem kellett kétszer mondanom már a kocsiba is volt.

6. Kellesz!

- Nem gondolkodtam, tudom! Nem kell a fejemhez vágni. - épp a bátyámmal beszéltem telefonon. Nem nagyon örült ennek a Harry-s dolognak. Idegességemben az orrnyergemet kezdtem masszírozni. Minek is mondtam el neki?
- Miért kell mindig őrültségeket csinálni? Tök normális, intelligens, szép lány vagy, nem értem miért van ez nálad, hogy néha bekattansz. Most hozzam fel megint hogy amikor 10-es voltál...- ne már annyiszor hallottam nemár.
- Nem kell köszi hallottam már elégszer. Nem szoktam bekattanni ez most csak..- nem tudtam befejezni most mit is mondhatnék neki?
- Ez most csak mi, Jade? Mi ha nem egy kibaszott nagy hiba?
- Nem tudom, vonzódom hozzá. De nem tetszik szóval vele ilyen boldogan éltek amíg meg nem haltokos baromság nem lesz elhiheted. Nekem csak a teste kell. - ahhjjj ezt az utolsó mondatot hanyagolhattam volna. Hallottam egy nagy sóhajt a vonal túlsó végén.
- Én csak téged akarlak védeni. Ha bármi van szólj. Remélem nemsokára találkozunk, de sok a meló és kevés esélyét látom, hogy egyhamar haza utazzak.
- A meló megvár! Hiányzol te gyökér. Apa sincs itthon kb még egy hétig. Mondjuk most nem unatkozom mert apu ellátott munkával rendesen. Komolyan mondom mintha óvónő lennék.
- Nem hinném, hogy az óvónőknek viszonya szokott lenni a gyerekekkel.
- Befogod! - kiabáltam rá mire csak nevetett. - April jól van?
- Aha. Most épp vasal az én kis bejárónőm. - April valószínű, hogy valamit Jeremy-nek dobhatott mert fájdalmasan feljajdult mire elkezdtem kuncogni. Annyira imádtam tesóm barátnőjét. Már lassan két éve együtt vannak és szerintem még elég sokáig ez így is marad. Hiányoztak mind ketten.
- Azt üzeni, hogy szeretés és, hogy már alig várja, hogy újra lásson. Szerintem amúgy egy pár hét múlva el tudok szakadni egy kicsit és meglátogatunk majd titeket.
- Az jó lenne. Én is szeretem.
- Na jó leteszem hugi mert megbeszélésre kell mennem. Szeretlek és csak okosan ezzel a Harry gyerekkel mert ha bármivel megbánt az öklöm lesz az utolsó emléke.
- Jól van már Mr. Izomagy. Szeretlek. - bontottam a vonalat és lesétáltam a konyhába. Reggel 8 volt, gondoltam, hogy Niall még ágyba van. Csináltam pár pirítóst és tükör tojást, müzlit, sonkás szendvicset amit rendesen megpakoltam mindennel, aztán találtam még péksütiket. Mindet felpakoltam egy hatalmas tálcára és szép lassan felsétáltam vele Niall szobájába. Berúgtam az ajtót és felültem az ágy közepére miközben a nehéz tálcát még mindig tartottam. Niall félig már lelógott az ágyról. Letettem a tálcát és megfogtam egy szendvicset és az orra alá dugtam mire nagyokat kezdett szimatolni és nagyra nyitotta a száját és beleharapott. Kipattantak a szemei és elvette a szendvicset és felült az ágyon. Felálltam elhúzni a függönyt és az egész szobát elárasztotta a fény.
- Jade én elveszlek feleségül! Tőlem akár örökre ide költözhetsz. - mondta és már neki is látott a müzlinek. Leültem mellé és elvettem egy csokis muffint és elkezdtem enni.
- Hé Jade kérdezhetek valamit? - Niallnek furcsa étkezési szokásai vannak és nekem elég furcsa volt, hogy a sajtos pogácsát a tejbe aprítja. Kivettem a kanalat a kezéből és ettem egy pár kanállal a müzliből.
- Ha Harryről lesz szó akkor inkább passzolok. - azon kevesek közé tartozok akikre nem haragszik meg Niall ha esznek a kajájából ezért szerencsésnek mondhatom magam.
- Pedig pont róla akartam beszélni. - vissza adtam neki a kanalat. - Mi van köztetek?
- Semmi. Csak egy csók volt semmi több. - hazudtam.
- Na jó én nem erőltetem. Ha akarod majd el mondod. - annyira szerettem Niall társaságát tényleg nem erőltet soha semmit mondjuk mindig kíváncsi az lássuk be.
- Köszönöm a reggelit Jadeee. - nyomott egy puszit az arcomra amikor befejeztük és összeszedte a tányérokat és kisétált a szobából.

*** 

 Dél után már mindenki Niallnél volt. Zayn és Louis egy labdát dobálgattak át az egész nappalin keresztül és őket kellet kerülgetni. Niall Harryvel beszélgetett a fotelban és néha rám pillantottak ezért sejtettem, hogy rólam van szó. Csengettek az ajtón. Mind össze néztünk mert nem vártunk senkit.

- Kinyitom. - mondtam mert senki nem akart elindulni ajtót nyitni. 

- Szia Jade. - mondta az ajtóban álló borostás és karikás szemű Liam.

- Szia...veled meg mi történt? Szarul festesz. - már egy jó ideje egyikünk sem látta, igaz majdnem minden harmadik nap küldött egy rövidke sms-t, hogy még életben van. 

- Köszi te is hiányoztál nekem. - megölelt és egy félmosolyt sikerült kicsikarni magából.

- Gyere be. - álltam félre, hogy be tudjon jönni.

- Sziasztok! - kiabált be a nappaliba miközben levette a cipőjét.

- Liaaaam!!!! - ordított mindenki és egyszerre mindenki a nyakába vetette magát.

- Oké...-nyögte Liam. - Ti is hiányoztatok nekem, de megfulladok. - elengedték. 

- Jó, hogy itt vagy. - ütögette meg a vállát Niall. - Gyere van kaja a hűtőbe ebédeljünk. 

- Niall délután 3 van. Az ebéd idő már rég elmúlt. Amúgy meg egymagad megettél egy egész csirkét. - mondtam, erre mindenki felnevetett.

- Nem kérek köszi. - mondta Liam mosolyogva Niallre.

Később mindenki szétszóródott a lakásba tévézni vagy aludni. Én mosogattam Niall után miközben Liam az asztalnál ült és kávézott közben röviden elmesélte mit csinált ebben a három hétben.

- Liam valahogy ki kell engesztelned. De Sophival mi lesz?

- Nem tudom. Nem akarom megbántani, de én Alexet szeretem. Fogalmam sincs mit tehetnék ezért fordultam hozzád.

- Te mit gondolsz helyesnek? - kérdeztem miközben megtöröltem a kezem a mosogató rongyba és felé fordultam. - Együtt maradsz Sophival akit csak jó barátnak tekintesz és leszel boldogtalan életed végéig, amivel nem csak magadnak ártasz mert ezzel Sophiát is becsapod. Vagy azt választod, hogy életed szerelmével éled le a hátra levő életed, amivel megkönnyítenéd a magad és annak a szegény lánynak a sorsát. A választás a te kezedben van. - Liam gondolkodóba esett aztán egy nagy mosoly terült szét az arcán. Felállt és egy puszit nyomott az arcomra.

- Köszönöm Jade. - és azzal kirohant utána néztem, de csak a bejárati ajtó csapódását hallottam. Mosolyogva mentem vissza a konyhába, de nem voltam egyedül.
- Liam az előbb majdnem fellökött. Mit mondtál neki?
- Én semmit. Azt mondta eszébe jutott valami fontos és elment. - mondtam Harrynek.
- Furcsa mostanában. - vonta meg a vállát. - Niall ma rám szólt, hogy jól gondoljam át mik a szándékaim veled. - nevetett fel. - Azt hiszem nagyon megkedvelt téged, ha már ennyire félt téged tőlem.
- Én is eléggé megkedveltem, ahogy Zaynt is, Louist, Liamet...- mondtam direkt elhúzva a nevek végét. Harry várta, hogy folytassam, de nem tettem.
- Harryt. - utánozta a hangom én meg beleütöttem a karjába.
- Nem hinném. - mondtam és rányújtottam a nyelvem.
- Tényleg Angyalom? - eltűnt a mosoly az arcomról amikor egyre közelebb jött hozzám és gyorsabban kezdett verni a szívem. Egy lépést tettem hátra, de a pultnak ütköztem. Harry hozzám préselte magát, hogy mozdulni sem tudtam és a számat nézte és tudtam mi következik. Harry ajka gyorsan csapott le az enyémre. Nem ellenkezdtem amikor nyelvét követelőzően a számba dugta. Egy pillanattal később eltűnt a lábam alól a talaj és már a pulton ültem. Beletúrtam a hajába mire hangosan felnyögött.
- Meg kéne beszélnünk, hogy mit kezdjünk ezzel. - mondtam bele a szájába.
- Miféle ezzel? - morogta vissza.
- Ezzel a dologgal köztünk.
- Én mondtam..- ajkai a nyakamon kezdtek lefelé haladni. - hogy járjunk.
- De én azt nem akarom.
- Akkor mit akarsz? - mondta és erősen megszívta a nyakam, én meg halkan felkiáltottam.
- Csak...szexet. - mondtam halkan. Felnézett rám és gyönyörű zöld szemei az enyémekbe fúródtak. Aztán egy idő után megszólalt.
- Benne vagyok bébi. - és újra a számat nyúzta.
- Nekem annyira nem jött be ez a film.
- Hogy- hogy nem!? A világ egyik legjobb filmje.
- Niall azért tetszett annyira mert te is egy hobbit vagy! - hangos röhögés az ajtó mögül. Harry gyorsan ellépet és lehúzott a pultról és egy lépést tettünk egymástól. Harry a hűtőhöz ment és úgy csinált mintha valami kaját keresne. Az ajtó nyílt.
- Á Jade neked is látnod kellett volna! Zayn is mindig csak alszik. - Niall nagyon beleélte magát a filmbe mert egy műanyag íj volt a kezébe. - Harry te mit csinálsz?!
- Eszek egy fagyit. Szerinted minek látszik? - mondta miközben kibontotta és belenyalt.
- Az volt az utolsó! - nyávogott a szöszi.
- Tudom. - vigyorgott Harry.
Megráztam a fejem és vittem egy takarót az alvó Zaynre aki a fotelban lógó fejjel aludt, tettem egy párnát a feje alá és kikapcsoltam a tévét. Ránéztem az órára és már 10 óra is elmúlt. A többiek még a konyhába beszélgettek én meg elmentem lezuhanyoztam és pizsamát húztam. Lementem a többiekhez, már ha itt vannak még. Zaynt még mindig ugyan ott találtam. Úgy tűnik itt fog ma aludni. bent már csak Harry és Niall volt.
- Louis? - kérdeztem miközben egy nagyot ásítottam.
- Eleanor hívta, hogy leszállt a gépe és kiment elé. - mondta Harry. - Fáradt vagy? Miért nem mész aludni?
- Mert le akartam jönni elköszönni. - mosolyogtam, de már éreztem, hogy a szemeim elnehezülnek és alig állok a lábamon.
- Gyere Angyalom betakargatlak. - állt fel oda lépett hozzám és felkapott a vállára én meg tehetetlenül felsikítottam.
- Harry le fogsz ejteni a lépcsőn! Tegyél le kérlek! Légyszi, légyszi! - könyörögtem.
- Nyugi erősen tartalak. - és megfogta a seggem.
- Idióta vagy Styles, ha leesek te fizeted az orvosokat. - de már fent is voltunk. Bevitt a szobába és rárakott az ágyra, betakart közben keze "véletlenül" súrolta a mellem és egy puszit nyomott a homlokomra.
- Jó éjt Angyalom.
- Jó éjt Harry.

5. Tenisz

-Tudod Jade - kezdte Harry. - Igazán eljöhetnél velem is valahova. - Harry a mosógép tetején ült és próbálta minél nehezebbé tenni számomra a házimunkát.
-Ühümm. - rakosgattam be a gépbe a ruhákat.
- Figyelsz te egyáltalán?
- Hova akarsz menni Harold?
- Nem tudom... - erre muszáj volt megforgatnom a szemeimet. - Elmehetnénk mondjuk egy randira. - rá emeltem a tekintetem, hogy megtudjam ezt most viccnek szánja- e vagy komolyan gondolja. Az utóbbi. Nagy levegőt vettem.
- Nem hinném, hogy jó ötlet lenne.
- De miért nem?
- Mi van a barátnőddel? - a mosóporért hajoltam, de Harry megelőzött és a kezembe nyomta.
- Annak már vége.
-És én lennék a következő áldozat? - benyomtam a gombokat és már el is indult a mosás. Nekidőltem a falnak és vártam mit akar tőlem ez az angyalarcú fiú.
- Nem tudom miről beszélsz. - nézett rám sértődötten.
- Na jó Harry mondd ki kerek perec mit akarsz tőlem. - vártam a választ, de egyenlőre még a szemembe sem nézett hanem a csupasz lábát bámulta. Végre felnézett.
-Téged akarlak! - ledöbbentem.
- Mire kellenék szexre?
- Is. - mosolyodott el. Legszívesebben pofon vágtam volna, de a kezeim nem mozdultak.
- És még?
- Áhh nem tudom. - túrt bele a hajába és felállt a mosógépről. - Talán...megpróbálhatnánk..tudod együtt.
- Harry, azt hiszem ezt már egyszer megbeszéltük. Én már előre látom mi lenne belőle. Nem tudsz megmaradni egy lánynál. Hetente váltogatod a barátnőidet. Nem hibáztatlak érte ne értsd félre, hisz még fiatal vagy, de nekem olyan pasi kell aki csak engem akar. A szex az eszméletlen volt, de csak egyszeri alkalom volt. - be sem állt a szám. - Szeretném ha csak barátok lennénk. Harry homlokán össze szaladtak a ráncok és tudtam, hogy most átgondolja az előbb hallottakat.
- Jó. - válaszolta egyszerűen aztán felsóhajtott. - De attól még holnap eljöhetnél velem teniszezni. Szigorúan baráti alapon. - mosolyodott el.
- Nem igazán tudok teniszezni. - hazudtam. Igazából elég jól ment. Kb 2 évig teniszeztem.
- Majd megtanítalak. Jó tanár vagyok.
- Legyen.

***

- Na figyelj egyszerű. Én szerválok te pedig próbáld meg vissza ütni. - hűha tényleg baromi jó tanár. Megforgattam a szemem.
Nem játszottam meg a bénát és simán visszaütöttem a labdát. Egyikünk sem adta fel küzdöttünk, hogy a másik elhibázza, és Harry volt az aki elhibázta.
- Nem is rossz. - mellkasa gyorsan járt fel és le miközben beszélt. - Egy verseny? - mosolygott.
- Mi a tét?
- Hmm nézzük csak. - az ütőt lengette a kezébe miközben gondolkodott. -Ha én nyerek akkor kapok tőled  egy csókot.

Elgondolkodtam az ajánlatán. De tudom, hogy győzök, úgyhogy belementem.
-Legyen. De ha én nyerek akkor eljössz velem valakihez.
-Áll az alku. Akkor kezdjük! -azzal elütötte a labdát.

***

-Te átvertél! Azt mondtad nem tudsz teniszezni! - vádolt meg Harry miközben felém jött, de a háló az útjába állt.

- Csak az a bajod, hogy kikaptál egy lánytól. - kinevettem és kinyújtottam a nyelvem rá. Ez látszólag feldühíthette mert egy pillanattal később átugrotta a hálót és felém szaladt. Úgy megijedtem, hogy sikítva szaladtam el előle, de ő gyorsabb volt elkapta a derekamat, elvesztette az egyensúlyát és mind a ketten földön kötöttünk ki, vagyis én Harry-n, de ez nem sokáig volt így mert Harry felém gördült két kezemet lefogta és lábaimat lefogta az övéivel. Mozdulni sem bírtam.
- És most mi lesz apuci elfenekelsz mert hazudtam? - gúnyolódtam vele.
- Ne kísérts. - a hangja mély és rekedt volt. - Más büntetést szántam neked. - jaj ne, ugye nem? De. Harry elkezdett csiklandozni én meg sikítozva könyörögtem neki, hogy hagyja abba. Elég jól szórakozott rajtam volt , hogy már jobban nevetett mint én és nem nagyon volt kedve megkönyörülni rajtam. Aztán abbahagyta és az arca elkomorult miközben engem bámult. Tudom mit akart.
- Tedd meg. - furcsán nézett rám mintha rosszul hallotta volna. - Gyerünk. - megfogtam a fehér pólóját és magamhoz húztam aztán megcsókoltam.
- Most akkor mégis nyeretem? - mondta bele a számba nevetve.
-Szeretné ezt hinni, Mr. Styles? Ez azért van mert én így akartam, hogy legyen. - vigyorogtam bele a csókunkba. Harry keze a pólóm alá siklott, a melltartómat félre csúsztatta és megmarkolta a mellem. Aztán bevillant, hogy egy tenisz pálya kellős közepén fekszünk és lelöktem magamról a Göndörkét.
- Héé! Ezt most miért?
- Nézd már meg hol vagyunk! - mondtam miközben a melltartómat igazgattam. Harry felült oda hajolt hozzám és ismét megcsókolt.
- Senki sincs itt ilyenkor.
- Miért vagy ebben ilyen biztos? Ilyen időtájt szoktad idehozni  a csajaidat? - mondtam gúnyosan.
- Féltékeny vagy? - ááá egyszer úgy képen törlöm ezért a mosolyáért.
- Tudod, hogy igen Harry már az is zavar ha rád néznek. Te vagy életem értelme a lelki társam meg a többi hasonló szarság.
- Életem legszebb vallomása volt Jade. De most már folytathatnák ott ahol abba hagytuk nem gondolod?
- Nem akarom, hogy ott dugj meg ahol azt a sok agyatlan tyúkot!
- Na jó. - felállt és a kezét nyújtotta. - Gyere. - megfogtam a kezét és felhúzott aztán elindult velem az a fiú öltöző felé. Az ajtó előtt megálltam és így Harry is mert a kezét fogtam.
- Mi van? - nézett rám értetlenül.
- Én oda nem megyek be. - mutattam az ajtó felé.
- Mi bajod a fiú öltözővel? - értetlenkedett tovább.
- Nem tetszik! Menjünk inkább a nőibe. - és már fordultam is.
- Mi? Nem! - húzott vissza.
- Harold mi bajod a női öltözővel? - kérdeztem mosolyogva.
- Kötözködsz? - kb fél percig farkas szemet néztünk egymással, de aztán a végén beadta a derekát. - Jó menjünk oda a kurva életbe. - muszáj volt hangosan nevetnem a durcás arcán.
- Ne röhögj inkább haladj mert nem kell hozzá sok, hogy itt helybe megerőszakoljalak.
- Megyek megyek. - be előztem és előtte riszáltam aztán elkezdtem lassan lehúzni a fehér rövid nadrágomat addig, hogy kilátszódjon a piros csipkés tangám. Hátranéztem Harryre aki egy helyben állt és űzött tekintettel bámult, aztán vett egy nagy levegőt és nagy sebességgel megindult felém. Gyorsan lehúztam a nadrágom és kiléptem belőle aztán nevetve elkezdtem rohanni az öltöző felé. Már majdnem az ajtóban voltam amikor Harry elkapott és együtt csapódtunk a falnak megfordított és beleharapott az alsó ajkamba, miközben a már fedetlen fenekembe markolt és belenyögtem a szájába. Sietősen levette rólam a pólót és elhajította. Az én kezem sem tétlenkedett és Harry nadrágjához nyúltam és megmarkoltam méretes farkát, válaszkép rekedtesen felnyögött. Már a melltartómért nyúlt amikor megfogtam a pólóját és az öltözőbe húztam. Szerencsére senki nem volt bent máskülönben elég kínos lett volna. Harry ismét nekem akart esni, de megállítottam.
- Vetkőzz Styles! Most te jössz! - mosolyogtam rá és az ajkamba haraptam.
- Vetkőztess le Hensel. Kicsi vagyok még, egyedül nem megy. - hmm legyen. Oda léptem hozzá és a pólója alá csúsztattam a kezeim és végig húztam a kezem izmos hasán, aztán megfogtam alul a pólója szélét és áthúztam a fején. Haja még jobban összekócolódott és késztetést éreztem, hogy beletúrjak.
- Látom megizzasztottalak teniszezés közbe. - és meghúztam egy kicsit a haját mire felmordult.
- Hamarosan megizzasztalak én is téged, de elhiheted, hogy az nem a teniszezéstől lesz. - morogta mély kéjes hangján. Apró puszikat nyomtam a lecsupaszított mellkasára közbe kezeit végig járatta a testemen. Egyre lejjebb haladtam és elértem a nadrágja széléhez. Felnéztem rá és láttam, hogy egyre gyorsabban veszi a levegőt. Szemei szinte könyörögtek, hogy húzzam le róla az engem is zavaró nadrágot. Megfogtam az alsó nadrággal együtt és szép lassan lehúztam róla. Harry megfogta a két vállam és felhúzott.
- A picsába! Az öltözőbe hagytam a gumit.
- Nyugi már. Szedek fogamzásgátlót. - bújtam hozzá és ő is átkarolta a derekam.
- Kicsit túlöltözött vagy nem gondolod? - duruzsolta a fülembe. Kikapcsolta melltartómat aztán engedtem, hogy a földre hulljon. Harry nem tétlenkedett és ajkaival a mellbimbómnak esett és aprókat harapott ami belőlem mély nyögéseket váltott ki.
- Ez a bugyi. - akasztotta bele az ujját a szélébe. - Kiherél. - gyorsan megszabadult tőle és megállt előttem, hogy alaposan végignézzen. Belepirultam, ahogy szeme végigpásztázta az egész testem.
- Annyira gyönyörű vagy. - megfogta a kezem és elkezdett húzni.
- Hova megyünk?
- Zuhanyozni. - kacsintott rám. Megengedte a vizet és behúzott alá felkapott és a falnak nyomott miközben záporozott ránk a jól eső langyos víz. Harry ajkaimat tépte míg én kapaszkodtam a nyakába. Harry magára igazított és egy erőteljes mozdulattal belém nyomta magát. Gyors tempóban mozogtunk és csak hangos nyögéseink vízhangoztak a helységbe. Harry a nyakamat harapdálta miközben én a nevét ismételgettem egyre hangosabban amikor már éreztem, hogy mindjárt elmegyek.
- Már közel vagyok bébi. - mondta a nyakamba. Aztán szinte egyszerre remegett meg a testünk és élveztünk el. Harry egy ideig teljes súlyával rányomott a falra és hangosan ziháltunk. Észre sem vettem amikor Harry leemelt magáról és letett a földre.
- Hát...azt hiszem, hogy ez a "csak barátok vagyunk" cucc nem fog menni. - szólalt meg Harry egy kisebb szünet után.
- Hát nem úgy tűnik.

4. Egy majdnem csók... Vagy mégsem madjnem?

Már lassan egy hét eltelt és Harryvel még mindig nem beszéltük meg azt az estét. Alig beszélünk azóta szerintem megbánta vagy nem tudom. Kiderült az is, hogy az az újságíró pasas csak kamuzott és igazából semmi baja nem volt. Harryn látszott, hogy nagy kő esik le a szívéről. Visszatérve az estére...hiba volt. Nem kellett volna megtörténnie, elszúrtam az esélyét, hogy barátok legyünk. Most épp Niallnél tanyáztunk.
- Hé Jadeee! - kiabált egy mély hangú valaki, ennek a valakinek a hangját ezer közül is megismerném.
- Igen Niall? - kiabáltam vissza a szöszi srácnak aki kb 1 méterre ült tőlem és müzlit zabált.
- Kijössz velünk focizni miután megreggeliztem? - ez ma már a 4. reggelije...és nem az utolsó.
- Jóhogy! - imádtam velük lenni. Amikor csak volt időnk Niall-el és Louis-al elmentünk focizni. Volt amikor a többiek is csatlakoztak, de ők nem annyira voltak oda fociért mint ők ketten. Amikor először megkérdeztem tőlük, hogy velük mehetek- e kiröhögtek, de miután sorba rúgtam be nekik a gólokat és védtem ki az ő lövéseiket leesett az álluk. Azóta nélkülem már el se akarnak menni.
- Készen állok! - lépett be Louis már felöltözve a focihoz, és csípőre tett kézzel megállt a konyhába. - Most tuti ki kapsz Hensel! - mutogatott rám.
- Majd meglátjuk Tomlinson! - egy tipikus Louis mosoly volt a válasz aztán eltűnt a mosoly az arcáról ahogy az ír srácra nézett.
- Na haladjunk már Niall! Nem igaz, hogy minidig zabálsz! - és egy nagyon csapott Niall tarkójára, a szöszi feje a tejben landolt. Niall lassan felemelte a fejét a tálból és az arca már vörös volt az idegtől.
- Most kinyírlak Louis!!! - felkapott az asztalról egy zacskó kenyeret és elkezdte kergetni Louist nem kellett sok és már a földön voltak és Niall a kenyérrel csapkodta Louist. - Hányszor mondjam még el, hogy amikor eszek ne érj hozzám? - tiszta bolondok már könnyeztem a nevetéstől amikor otthagytam őket, hogy át tudjak öltözni. Amikor vissza mentem mind a ketten a pulton ültek és a lábukat lóbálták Niall közben egy jégkrémet nyalogatott vidáman. Mosolyogva a fejemet csóváltam és elindultam az ajtó felé.
- Na jöttök?
- Aha. - jött egyszerre a válasz.

***

A fiúk teljesen lefárasztottak, és még a pályán is képesek volt összeveszni amiért Louis beleevett Niall chipsébe. Barmok. Zayn is kinézett később, de nem szállt be inkább beszélgettünk kicsit. Észre vette, hogy Harryvel mind a ketten furcsán viselkedünk, de gyorsan tereltem a témát és Perrie-ről kérdeztem és mint mindig amikor szóba jön az az édes mosoly jelenik meg az arcán. Irigylem őket annyira szerelmesek egymásba, jó rájuk nézni. Egyszer majd én is ilyet szeretnék. Beszéltem Liammel telefonon és azt mondja minden rendbe és szót fogad, elég furcsa mostanában. Harry azt mondta, hogy ő hagyta ott legelőször a legutóbbi díjátadót és azt mondta eltűnik egy időre. Sophia sem tud róla semmit csak, hogy valami régi barátjának kell segítség. Fura. Apa üzleti útra ment szóval most egy kis időre Niallhez költöztem, nagyon megörült neki mert mindig arra panaszkodik mennyire egyedül érzi magát. Amikor vissza értünk Harry a kanapén aludt nyitott szájjal és kócos hajjal. Irtó szexi volt és egyben halál röhejes. Hogy tud valaki így aludni? A kezeivel saját magát ölelte és az egyik lába lelógott a földre. Louis és Zayn már nem jöttek vissza Niallhez hanem egyből mentek is haza. Niall meg elment zuhanyozni így hát senki nem láthatta, hogy leülök a dohányzó asztalra és bámulom a göndört. Egy tincs eltakarta hosszú szempilláit és nem bírtam megállni, hogy ne igazítsam el. Szakadozva vette a levegőt amikor ujjam hegye egy pillanatra hozzá ért a bőréhez. Az ajkai résnyire voltak kinyílva és nem tudtam levenni róla a szemem. Azt vettem észre, hogy egyre közelebb hajolok hozzá és már majdnem megcsókoltam de...

- Hé Jade mehetsz für...te meg mit csinálsz!?
- Niall kuss. - kalimpáltam a kezemmel - Csss! - tettem a mutató ujjam a szám elé, de már túl késő volt mert Harry lassan kinyitotta a szemét és nyújtózkodott. Felült és egy gyors, de elég szenvedélyes csókkal lepett meg. Amikor elhúzódott egy gonosz mosolyra húzta a száját és kisétált a házból.
- EZ MEG MI A SZAR VOLT??- kérdezte Niall, de nem tudtam rá válaszolni.

3. Éjjeli látogató

2 hónappal később

[Jade szemszöge:]


Nem tudom meddig vagyok még képes ezt csinálni. Liam és Harry teljesen leszívja az energiámat. Rosszabbak mint két 5 éves. De amikor nőznek legalább egy kicsit nyugisabbak. Mind a kettőnek van barátnője Liamnek ott van Sophi és ha vele van akkor viselkedik és Harry...ő hetente cserélgeti a barátnőit, mondjuk Heatherrel most elég jól bírja. Lehet kezd felnőni? Kizárt. Az utóbbi időbe már jobban kijövök velük, de ez nem jelenti azt, hogy nem szeretnek még mindig keresztbe tenni nekem. Szerintem unják már, hogy Paul folyton veszekszik velük. Mind az ötükkel kezdek kijönni. Harry már lassan a legjobb barátom, rengeteget beszélgetünk és rájöttünk, hogy egy csomó közös dolog van bennünk. Miután kiadtam az útját azóta nem próbál közeledni felém és ezért hálás vagyok, de egy kicsit csalódott is... nem értem miért. Ma este szabad napom van mivel a fiúk este díjátadóra mennek és ott végig velük lesz Paul ezért nincs rám szükség. Épp a csatornákat váltogatom és még mindig pizsamába vagyok. Egyedül vagyok itthon mert apu dolgozik. Zúgást hallottam a dohányzó asztal felől aztán rájöttem, hogy a telefonom jelezz, hogy üzenetem jött.

Biztos, hogy nem akarsz jönni? *kölyökutyaszemek H.

Egész nap próbált rávenni, hogy elmenjek, de semmi kedvem sincs találkozni a barátnőjével. Bepötyögtem a választ.

Egészen biztos. Mi van Heatherrel ő nem megy vagy mi? J.

De...jön. De veled sokkal jobban érzem magam. Ne érts félre bírom Heathert. De olyan jó lenne ha eljönnél. H.

Miért csinálja ezt???? Áhhhhh.

Majd holnap elmegyünk valamerre jó? J.

Rögtön jött is a válasz.

Oké. :)))))))))) akkor holnap Angyal. H.

Egész nap alig csináltam valamit. Kitakarítottam otthon mindent utána meg estig olvastam. 9 óra körül élőben közvetítették a díjátadót és azt néztem. A fiúk nagyon jól néztek ki a barátnőjükkel az oldalukon. Hát persze, hogy nyertek. Az átadó után tuti lerészegednek. És milyen jól teszik. Sóhajtottam fel. Paulnak sok dolga lesz. Azt hiszem nekem erre a napra elég is volt minden és elmentem aludni.

***

Az éjszaka közepén felriadtam mert valaki őrült módjára veri az ajtót. Még jó, hogy apa egy pár napig nem jön haza. Felküzdöttem magam az ágyon és az ajtó felé csoszogtam. Amikor kinyitottam két kar fonódott a nyakam köré fejét a nyakam hajlatához nyomta és egész teste remegett. Az illatáról felismertem ki az. Mi lehet vele.

- Harry mi a baj? - nem jött válasz. Kezeimet a hátára tettem és nyugtatásképp simogattam. - Gyere, menjünk be. Elmeséled mi történt? - húzódtam el és kétségbeesést láttam a szemeiben. Megfogtam a kezét és behúztam a házba. Leültünk a konyha asztalhoz és adtam neki egy pohár vizet és leültem vele szembe.

- Nos? - vártam, hogy kezdje el. Nagy levegőt vett és a hangja nagyon halk volt.

-Indultunk...Heather...összevesztünk... és akkor az a firkász..- össze vissza beszélt nem értettem mit akart.

- Szakítottatok Heatherrel ez a baj? Figyelj Harry találsz mást rengeteg lány van még rajta kívül a világon és...

-Nem érdekel Heather! É-én elütöttem egy újság írót...- a hangja elhalt. Úr isten. Kezei közé temette az arcát. - Nem direkt volt a semmiből jött, azonnal kiszálltam és segíteni akartam neki, de nem engedte csak kiabált, hogy nem akar meghalni és, hogy egy gyilkos vagyok. Aztán jöttek a mentősök én azt se tudtam mit csináljak Jade. -halkan elkezdett zokogni. Oda mentem és nyugtatásképp átöleltem hátulról.

- Csss. Semmi baj. Nem lesz semmi baj. Az az újság író rendbe fog jönni. Nem fog meghalni. Gyere van egy vendég szobánk, pihenned kell holnap jobb lesz. - felhúztam a székről és követett a szobába. Leült az ágy szélére és csak bámult maga elé.

- Szólj ha szükséged lesz valamire. - mondtam és már indultam is. De Harry rekedt hangja megállított.

- Ne. Jade. Maradj velem, kérlek. - a szemében félelem volt lekapcsoltam a lámpát és vissza sétáltam hozzá. Harry kényelmesen elhelyezkedett az ágy egyik oldalán helyet hagyva nekem és én is befeküdtem mellé. Oda bújt hozzám fejét a mellkasomra hajtotta és átkarolta a derekamat. Lélegzetem felgyorsult, de ezt Harry szerintem nem vette észre mert az övé meg egyenletes lett, biztosan elaludt. Nem bírtam ellenállni és ujjaimat a hajába fúrtam, mire ő halkan felnyögött. Felemelte a fejét és rám nézett. Az ő szemében is azt láttam ami valószínűleg az enyémben is ott volt...vágyat. Egy pillanat múlva már egymás ajkát téptük és vetkőztettük egymást. Amikor lekerült rólam a póló Harry egy ideig csak nézett teljesen zavarba voltam mivel, hogy már pizsamába voltam még melltartó sem takart. Aztán ajkával nekem esett és a nyakamtól kezdve a mellemig elkezdett végig csókolni és ott megállt. Elakadt a lélegzetem.
- Nincs nálam gumi.- lihegte a bőrömre, hangjából tisztán kivehető volt a csalódottság.
-A szobámba..-nyögtem. - Felső fiók. - abban a pillanatban kiviharzott a szobából, és egy pillanat múlva újra felettem volt és mosolygott.
- Honnan tudtad melyik az én szobám?
- Nyitva volt az ajtó.. és hát láttam bent egy félelmetesen nagy rózsaszín nyulat és hát szerintem apukád nincs oda az ilyesmiért... - annyira gyönyörű mosolya volt nem bírtam tovább és magamhoz húztam és csókoltam. Kezét felcsúsztatta a combomon és megfogta a nadrágomat és a bugyimat egyszerre lehúzza és eldobja a szoba egyik sarkába. Hallottam ahogy kibontja a kis csomagolást és egy pillanatra legördül rólam, aztán ismét érzem, hogy felém tornyosul. Az arcán átsuhant valami kétkedés szerűség.
- Helyes az amire készülünk? - ez bolond???? Itt fekszek alatta meztelenül ez meg még ilyen idióta kérdésekkel traktál.
- Nem hiszem, de nem érdekel mert akarlak! - elmosolyodott.
- Oké bébi akkor csináljuk. - ebben a pillanatban belém nyomta magát én meg hangosan felkiáltottam. Harry hatalmas volt először lassan kezdett el mozogni, hogy hozzá tudjak szokni méretéhez. Körmeimet bele mélyesztettem a vállába, értette mire célzok mert gyorsabb tempóra kapcsolt. Hangos nyögések hagyták el mind a kettőnk száját. Teljesen elvesztünk egymásba. Nem sokkal később Harry nevét nyöszörögve elmentem és követett ő is. Harry lassan kihúzódott belőlem és a használt gumit a földre dobta utána visszafeküdt mellém és átkarolt, egy leheletnyi csókot nyomott a halántékomra aztán lehunyta a szemét és azt hallgatva, hogy szuszog engem is elnyomott az álom.

2. Nincs jobb dolgod?

-          -Liam nem!  Mit nem értesz azon, hogy N-E-M? – vitatkozott Jade Liammel aki épp kidobni készült a 10.-ről egy vízi bombát, csakhogy épp nem vízzel volt megtöltve a lufi hanem ketchuppal. – Azonnal gyere be és add ide azt a lufit. – sziszegte Jade a fogain keresztül. Liam gonosz mosolyra húzta a száját és átemelte a korlát felett azt a kezét amibe a lufi volt. – Liam hagy ne kelljen szólnom Paulnak. – Liam arcáról eltűnt a mosoly és elindult befelé mint egy durcás kisfiú és Jade kinyújtott kezébe nyomta a lufit, de olyan erővel, hogy Jadenek az egész pólóját beborította a ketchup.  Jade lehunyta a szemét és az ajkába harapott és próbálta elfojtani a dühöt magába. Liam kinyújtotta rá a nyelvét és nevetve kiszaladt a szobából.

-          -Szegény, szegény kicsi angyal. Nem bír a nagy gonosz Liammel. – gúnyolódtam vele. Nem igaz, hogy még mindig bírja már lassan egy hónapja itt van és kitartóan rondít bele mindenbe. Liammel már egy csomó mindent kipróbáltunk, hogy elüldözzük.  És érzem, hogy gyűlöl minket. A többiekkel mondjuk elég jól kijön rengeteget beszélget Zaynnel, Niallel mindig együtt ebédelnek , Louis meg már tőle kér tanácsokat hova menjenek Eleanorral. Néztem ahogy lerázza a kezéről a ketchupot és a csaphoz megy lemosni.

-          -Nincs jobb dolgod mint, hogy még te is engem idegesíts? – szúrós tekintet lövellt felém.

-          -Lenne, de te abba úgy is beleszólnál. – miközben beszéltem a telefonomba kutattam egy név után. Megvan. Tárcsáztam. – És neked angyal? Nincs jobb dolgod mint tönkre tenni az életünk? – szomorúság suhant át az arcán és egy pillanatra megsajnáltam. – Á Heather. Szia cica találkozunk ma valahol? Okés akkor nyolckor. –leraktam.

-          -Mi lesz nyolckor? – kérdezte és újból az idegesítő önmaga lett.

-          -Kicsi vagy még ahhoz. – felvettem  a kabátom a fotelről és elindultam megkeresni Liamet.

Lehet, hogy Jade idegesítő volt és az őrületbe kergetett, de gyönyörű volt és hát elég nehéz neki ellenállni. Pár nappal ezelőtt bepróbálkoztam nála. Nem találkoztam még olyan nővel aki vissza utasított volna. És ez dühített…

Néhány nappal ezelőtt

Egy buliba indultam és hát persze, hogy ott volt mintha az árnyékom lett volna, és ott magyarázott, hogy ne legyen semmi botrány stb. Én persze bólogattam és cinikusan válaszolgattam neki és indultam is kifelé és az arcába csuktam az ajtót. Körülbelül olyan hajnali 5 lehetett amikor haza értem, amikor beléptem a szobába a kanapén Jade ült egy bögre kávéval a kezébe és olvasott. Ledobtam a kabátot az egyik székre és leültem mellé és bámultam.
- Mit akarsz? - kérdezte és rám pillantott a szeme sarkából miközben kortyolt egyet a kávéból.
- Miért nem alszol?
- Nem vagyok jó alvó. - válaszolta egyszerűen és én még mindig az arcát fürkésztem.
- Ne bámulj már! Zavarba hozol. - megpróbálta a haja mögé bújni mire én elmosolyodtam.
- Általában ez történik ha egy lány közelébe vagyok. - nevettem.
- Ha jobban bele gondolok inkább idegesítesz.
- Igen? - rá villantottam a legdögösebb mosolyomat aminek egy lány sem tud ellenállni. Rám nézett és ő is elmosolyodott, de az a mosoly mintha sajnálkozó lett volna.
- Szép mosoly Styles, de emögött a mosoly mögött nincs semmi.
- Valld be, hogy kívánsz engem! - azzal közelebb hajoltam és a tarkójára csúsztattam a kezem és csak egy lélegzetvételnyi távolság volt köztünk. - Úgy ahogy én téged. Jade. - suttogtam. Elrántotta a fejét és arrébb lökött.
- Harry nekem az ilyen srácok nem jönnek be. Ne értsd félre nem a külsődre célzok mert még a vak is látja milyen bőkezűen bánt veled az élet ilyen téren, de nekem nem kell olyan fiú aki csak egy gyors menetre akar engem.
- Hidd el nem csak egy menetre kellenél Jade. -nyaltam végig az alsó ajkam amíg végig járattam a szemem törékeny testén.
- Látod?! Semmire nem becsülöd a nőket. Neked csak eszközök. Soha nem kéne olyan fiú aki összetöri a szívem. Túl fiatal vagy még megértem egyébként. Csak engem hagyj ezekkel oké? - mosolygott rám, aztán felállt és elment a szobájába aludni. Ez a lány. Teljesen igaza van. Tényleg egy görény vagyok minden lánnyal. Nevettem fel magamba. Jól kiismert ezalatt a pár hét alatt. De akkor most mit kezdjek ezzel. Néztem rá a dudorodó nadrágomra?