14. Ennyivel tartozol!

[Harry szemszöge:]


- Harry? - jött mögülem a mély női hang, amit már egy jó másfél éve nem hallottam.
- Loren? - fordultam felé lassan, kissé félve mivel Lorennel azelőtt haraggal váltunk el és attól tartottam, hogy ez a harag még mindig ég benne. Ahogy végig néztem rajta, észre vettem, hogy semmit nem változott kivéve, hogy a haja most rövidebb amitől idősebbnek néz ki, az alakja viszont csodás, még mindig a toppon van ahhoz képest, hogy már közeledik a harminchoz, bár Jade nyomába sem érhet.
- Rég láttalak. Mi van veled? - kérdezte számító vigyorral az arcán.
- Élem az életem. Még mindig imádom a munkám, és hál istennek nincs semmilyen gondom. És veled?
- Bár én is ugyan ezt válaszolhatnám, de sajnos az én életem elég szar azóta mióta átbasztál, és utána sem lett jobb mert ugyan olyan rohadék pasikat sikerült összeszednem mint te. - mondta rezzenéstelen arccal, de nem tudtam leolvasni róla semmit.
- Nézd Loren azt hiszem ezt már régebben megbeszéltük nem akarok még egyszer bele bonyolódni ebbe, mind a ketten hibásak voltunk és ezt te is nagyon jól tudod. Nem illettünk össze. - egy pillanatra a mellettünk lévő polcra bámult aztán vissza rám és visszatért a mosoly az arcára.
- Ki az a lány akivel jöttél? - úgy
 tűnik nem azért kérdezte mert féltékeny inkább csak kíváncsiságból.
 - Ő Jade, a barátnőm. - szerettem ezt kimondani. Örültem, hogy végre tényleg hivatalos a kapcsolatunk Jadeel.
- Nagyon szép lány.
- Tudom. - mosolyogtam rá halványan. Aztán minden olyan hirtelen történt, hogy nem is tudtam reagálni, amikor Loren letámadott és megcsókolt. Pár másodperc után észbe kaptam és gyengéden megfogtam, a derekát, hogy eltoljam magamtól, de nem akart engedni, úgyhogy ellöktem magamtól.
- Ez meg mi a franc volt?! - emeltem fel a hangom, de ő csak diadalmasan vigyorgott és mögém nézett. Ahogy követtem a tekintetét egy csomó tésztát pillantottam meg a földön. Dühös tekintettel néztem vissza rá és felé léptem mire láttam, hogy ő egy lépést tett hátra...félt, amit jól is tett.
- Még mindig egy rohadék ribanc vagy Loren és meg is érdemled, hogy nyomorult életed legyen! - láttam az arcán, hogy fájnak a szavaim, de nem érdekelt inkább elindultam, hogy megkeressem Jadet. A kurva életbe! Direkt csinálta! Hát persze, hogy direkt! Kiértem a boltból, de sehol nem láttam Jadet. Elővettem a telefonom, de azt várhattam, hogy felvegye. Beültem a kocsiba, és elindultam a házukhoz, de a ház üresnek látszott és nem hinném, hogy ilyen hamar ide ért volna. Azt se tudom, merre keressem. Bár volt egy ötletem és nagy valószínűséggel ott találom majd.

Kb 20 perc múlva beléptem Niall házába, de a szőkét sehol nem láttam, benéztem a nappaliba, ahol üvöltött a tévéből a foci és egy csomó kaja volt kanapén szétszórva. Felmentem az emeletre Jade szobájához és halkan bekopogtam, de semmi válasz ezért benyitottam a teljesen üres szobába. Niall ajtaja résnyire nyitva volt és hangok szűrődtek ki a szobából. Remélem nem magába beszél mert kinézném a gyerekből...de amikor benéztem, azt kívántam bárcsak egyedül lett volna, mert amit láttam kibaszottul fájt. Teljesen elborult az agyam és kivágtam az ajtót.
- Had gratuláljak nektek srácok, gyönyörű pár vagytok. - ragasztottam magamra egy cinikus mosolyt. Ahogy beléptem egyből szétrebbent a szerelmes pár. Niall elvörösödött és lesütött szemmel bámulta az ölében fekvő kezeit, viszont Jade szeméből izzott a színtiszta gyűlölet és láttam rajta, hogy ő is van olyan dühös mint én. Felállt az ágyról, hogy egy magasságba kerüljön velem, de ő is tudta, hogy azt csak magassarkúval tudná elérni.
- Ó, de kedves tőled, még nekem sem volt alkalmam megjegyezni mennyire örülök, hogy találtál magadnak egy új ribit akit kedvedre csalhatsz.
- Hát ha már a régi nem tudott rendesen kielégíteni, muszáj volt keresnem valakit aki érti is a dolgát.
- Tudtam, hogy kár volt megbíznom benned, egy utolsó szarházi vagy Harry Styles!
- Én viszont nem gondoltam, volna rólad, hogy egy aljas kis ribanc vagy és, hogy az első kis döccenőnél már rohansz is valaki máshoz. Ráadásul az egyik legjobb barátomhoz!
- Hé Harry én...ez nem az aminek látszott. - mondta halkan Niall.
- Kuss legyen! Veled még beszélek! - kiabált rá Niallre és kisétáltam a szobából. Hallottam, hogy Jade hangos léptekkel követ.
- Ne merj engem a rossz fiúnak beállítani! Nem én smároltam olyan szenvedélyesen egy bolt kellős közepén egy cica babával!
- Nem te visszafogottabb voltál és eljöttél Niallhez, hogy a szobájába nyalakodj vele! - már lent voltam és megfordultam, hogy a szemébe tudjak nézni. - Félre ismertelek. - halkult el a hangom. - Azt hittem más vagy, teljesen az újaid köré csavartál, de neked mindegy, hogy ki legyen az csak pénze legyen igaz? Apuci már bezárta a bankot a sok költekezés miatt és most kell aki fizesse a ruhákat meg az ékszereket. - az arca hirtelen megváltozott és megbánásra kényszerített bár semmi okom nem volt rá, hogy megsajnáljam, mivel csak az igazat mondtam. Amikor megszólalt a hangja halk volt egy szomorú mosoly jelent meg az arcán.
- Ruhák? Ékszerek? Látszik mennyire nem ismersz. - hajtotta le egy pillanatra a fejét, aztán kicsit magabiztosabban, de még mindig szomorú arccal folytatta. - Soha senki nem kérdezte meg tőlem mire kellett nekem az a pénz. Az apám sem. Mindenki csak vádolt, hogy biztos csak úgy dobálom ki az ablakon a pénzt.
- Akkor elárulnád mire, kellett ha nem arra?
- Szeretnéd tudni? Akkor gyere velem! - indult el az ajtó felé.
- Ne is álmodj róla, hogy elmegyek veled bárhova is.
- Nyertem egy fogadást, te rohadék. Ennyivel tartozol! - fordult meg és megláttam, hogy sír. - Ez lesz az utolsó alkalom, aztán nem látsz többet. - nem szóltam többet csak követtem.