A nővérem rengeteget tud beszélni. Jadeel ebéd közben szóhoz sem tudtunk jutni, vagyis inkább csak én nem, mert Jade azért bele tudod szállni a Gemmával való beszélgetésbe.
- Szerinted Harry? - néztek rám mind a ketten. Fogalmam sincs miről beszélgettek, teli szájjal bólogattam végig.
- Látod Gemma, Harry szerint is jó ötlet lenne a mellnagyobbítás. - erre egyből felkaptam a fejem.
- A te melled jó úgy, ahogy van! Nem lesz itt semmiféle nagyobbítás. - erre mind a ketten elkezdtek nevetni. Most mi van?
- Ide se figyelsz Harold, csak tömöd a fejed. Azt kérdeztük, hogy mit vegyünk Perrie szülinapjára.
- Ja. Fogalmam sincs ti vagytok a lányok ti tudjátok minek örülne. - elvettem Jade tányérjáról egy krumplit és bekaptam. - Nekem lassan vissza kéne mennem.
- Nekem is mennem kell. Képzeljétek randim lesz. - mondta vidáman Gemma.
- Kivel? - kérdeztem rá.
- Úgy se ismered. - nyújtotta rám a nyelvét. - Jade tudja kiről beszélek.
- Luke?
- Igen ő. - és mind a ketten sikoltozni kezdtek. Megforgattam a szemem.
- Okosan Gemma.
- Oké öcsi. - felállt és adott egy puszit mind a kettőnknek és integetve elment.
- Megyünk mi is? - kérdezte Jade.
- Aha. - megfogtam egy marék sült krumplit és a számba tömtem. - Mehetünk.
- Az igen. - nevetett. Végre sikerült lenyelnem.
- Na gyere Angyalom. - megfogtam a kezét és megpusziltam az arcát.
[Jade szemszöge:]
A fiúknak fent magyaráztak a színpadon, hogy mi mikor lesz. Harry egy csomószor felém fordult és vigyorgott közben szavakat tátogott meg eléggé félreérthetetlen csípőmozdulatokat tett, amikor senki nem figyelt, én meg majdnem megfulladtam a nevetéstől.
- Hé Jade, Harry mit csinál? - megfordultam és Alex áll mögöttem két műanyag pohárral a kezébe, az egyiket a kezembe nyomta. Limonádé volt.
- Önmagát adja. Köszi.- belekortyoltam. - Hallom le kell mondani a koncerteket.
- Sajnos. De a pici miatt bármit megteszek. - simogatta meg a hasát.
- Kislányt vagy kisfiút akarsz?
- Én úgy vagyok vele, hogy mindegy csak legyen egészséges.
- Rokonszenves felfogás. - mosolyogtam. - Mikor lehet megtudni, hogy mi a neme?
- Már lehetne, de Liammel nem akarjuk megtudni. Meglepi lesz.
- Ez édes. És az esküvő, mikor lesz?
- Három hét múlva.
- Ilyen hamar?
- Igen. Nem lesz nagy esküvő, csak Liam szülei és a barátok. - láttam, hogy elszomorodik. Liam mesélte, hogy Alex árva volt és, hogy már a nevelő szülei sem élnek. - Már meg akartalak kérdezni Jade, hogy nem lennél-e a tanúm. - leesett az állam.
- H-hogy én? - nevetve bólintott. - Persze, hogy leszek. - Alex a nyakamba ugrott és szorosan megölelt és elkezdett szipogni.
- Ugye most nem sírsz? - kérdeztem én is nevetve.
- Nem. - ááá nem. Aztán nem kellett sok, hogy nekem is elkezdjen könnyezni a szemem és egymáson nevettünk.
- Jól megvagytok? - egy pillanatra nem esett le mire érti, de aztán a fejével a színpad felé biccentett.
- Én meg Harry? I-igen azt hiszem. Szeretek vele lenni. - kortyoltam bele a limonádéba.
- És szereted? - kérdezett rá Alex. Hogy szeretem-e? Felnéztem a színpadra az épp Niallel balettozó Harryre, aki épp most vette észre, hogy őt figyelem és egy gyönyörű mosollyal jutalmazott meg, a szemében egyszerre több érzelem suhant át, ahogy engem nézett.
- Nem tudom. - válaszoltam halkan és Alexra néztem.
- Nekem nagyon úgy tűnik, és szerintem ő is ugyan így érez irántad.
- Nem hiszem. Harry nem olyan, aki egykönnyen szerelmes lesz. Ezt még a barátai is alátámasztották. Nem is várom el tőle. Amíg jól érezzük magunkat egymás mellett addig nekem ez így megfelel.
- Biztos vagy te ebben? - mély levegőt vettem, és egy kis szünet után megszólaltam.
- Nem...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése