17. Utazunk!

Niall konyhájába vagyunk és Harryvel mintha mi lennénk a szülei és épp vallatnánk úgy ülünk Niallel szembe, aki lehajtott fejjel magyarázza a történteket. Végül kiderült, hogy a csóknak semmilyen mélyebb érzelme nem volt csak véletlen volt. Niall félre értette amikor meg akartam ölelni, azt hitte megcsókolni akarom és ennyi volt az egész. Harry azért még így is haragosan nézett a szöszire. Később hárman mentünk el pizzázni és már nyoma sem volt feszültségnek köztük.

***

2 héttel később

- Liamék kitűzték az esküvő időpontját. - mondtam Harry hátának, épp pakolt a bőröndbe. Mondtam neki, hogy ne az utolsó pillanatra halassza, de mintha a falnak beszélnék. Én nyugodtan szürcsöltem a narancslevem és leültem az ágy szélére. - Chicago-ba akarnak összeházasodni. Nem akarnak nagy felhajtást csak a család meg pár barát.
- Miért pont Chicago? - próbálta összehúzni a bőröndöt. Megrántottam a vállam.
- Nem tudom. De turné helyszín. - rám nézett egy olyan "na nem mondod?" nézéssel én meg csak vigyorogtam. - Mit szenvedsz már ennyit?
- Nem akar becipzárolódni. - mondta lebiggyesztett szájjal.
- Nyelvtan ötös Harold. Nem kellett volna belehajigálni össze vissza és talán sikerülne.
- Segííts! - nézett rám hatalmas szemekkel. Odamentem és ráültem a bőröndre, hogy össze tudja húzni. Hangos nyögésekkel még rá is játszott az erőlködésére.
- Köszönöm! Angyal vagy. - csókolt meg.
- Miért hívsz mindig angyalnak? - kérdeztem rá mert tényleg kíváncsi vagyok rá miért hív így.
- Nem is tudom. - gondolkodott el. - Amikor először megláttalak az első benyomásom az volt, hogy egy angyal vagy. Az arcod miatt. Tényleg olyan mint egy angyalé. Gyönyörű. - természetesen elpirultam mire ő elmosolyodott a reakciómra. - Aztán nemrég megbizonyosodtam róla, hogy nem csak a külsőd, de a szíved is olyan mint egy angyalnak.
- Hmm.. Én amikor először megláttalak egy szexistennek néztelek. - felhúzza a szemöldökét és úgy vigyorog.
- Ez nem meglepő bébi, az vagyok.
- Hát elég nagy csalódás volt az első benyomás miután meg tudtam mennyit tudsz. - húztam az agyát.
- Ki kapsz Hensel! Nem kritizáljuk, amit kapunk! - mutogatott elszántan. Közelebb húzom magamhoz és megcsókolom.
- Lassan indulni kéne. - szakítom meg a csókot.
- Magán géppel megyünk, csak nem hagynak itt....na jó volt már rá példa, hogy itt hagytak, szóval indulás. - kapja fel a bőröndöt és a kezemet fogva elindul futva a lépcsőn.
- Harry várj! Lassíts. - mondom nevetve. Az ajtóban felkapja az én bőröndömet is és gyorsan behajigálja őket a csomagtartóba. Kinyitja nekem az ajtót és a seggemnél fogva tol be a kocsiba.
Pár órával később már a gépen ülünk Toronto felé.

***

Egy ideig néztük, ahogy a fiúk próbálnak. Nagyon élvezték, hogy a figyelem középpontjában lehetnek főleg előttünk. El-el és Alexszel közbe kitárgyaltuk milyen idióta fejeket tudnak vágni éneklés közben. Kár, hogy Perrie nincs itt, de ők is most koncerteznek, de mondta, hogy pár koncertre eljön ő is, meg persze az esküvőn is ott lesz. Nagy volt itt a nézőtéren a nyüzsgés, egy csomó biztonsági meg pár szerencsés rajongó itt bóklászott, gondolom a szervezők gyerekei. Az egyik pillanatban még Harryt néztem a színpadon a másikban már a földön voltam. Valaki teljes erejéből nekem csapódott és elsodort. Amikor felnéztem, láttam, hogy egy biztonsági lökött fel és még meg sem próbált segíteni. Felálltam.
- Nem látsz a szemedtől te barom?! - kiabálom utána mire megfordul és elindul felém. Látom az arcán, hogy nincs épp rózsás kedvében és egy lépést teszek hátra.
- Hogy mondtad?! - közvetlen előttem állt meg és úgy nézett le rám. - Na ide figyelj én itt próbálok dolgozni és már elegem van abból, hogy tini picsákat kerülgessek mindenhol! Felfogtad?
- És te képes vagy felfogni a tényt, hogy most mondtál búcsút a munkádnak köcsög?! - hallottam meg Harry hangját a pasas háta mögül. Látszott a pasin, hogy meglepődik és már mentegetőzni is kezdett. - Szerintem jobban teszed, ha kurva gyorsan bocsánatot kérsz tőle. - a férfi egyből felém fordult.
- Ne haragudj. Az én hibám volt, nagyon sajnálom. - nem szóltam semmit csak bólintottam, azzal távozott.
- Jól vagy Jade? - jött oda hozzá és megfogta a karom. - A színpadról  láttam, hogy az a faszkalap fellök.
- Nincs semmi baj. - mosolyogtam fel rá. Mire ő végig nézett rajtam és megrándult az arca, ahogy végig nézett a lábamon.
- A térded. - azonnal leguggolt, hogy közelebbről megnézhesse. Az eséstől lejött róla bőr és vérzett, de nem volt vészes szinte nem is éreztem eddig, de most, hogy ránéztem kezdett csípni. A tenyeremet is lehorzsoltam, de azt inkább nem mutatom Harrynek, így is teli van aggodalommal a szeme, pedig ez semmiség. Felállt és elkezdett húzni maga után.
- Ki kell tisztítani a sebet. Hol van Alex meg El?
- Elmentek vécére. - csak bólintott és elvitt a színpad mögé leültetett egy nagy ládára és elment kérni valahonnan egy elsősegély dobozt.
- Jó ez most csípni fog. Ha akarod, akkor szoríthatod a kezem. - mosolyognom kellett Harry aggodalmaskodásán, de próbáltam minél komolyabb lenni és megsimogattam az arcát. Hát mondjuk nem gondoltam volna, hogy ennyire fog csípni egyből belekaptam Harry hajába és elkezdte tépni, hogy hagyja abba és ebből az lett, hogy mind a ketten elkezdünk üvölteni és mindenki minket bámult és rajtunk röhögtek. Végül sikerült lefertőtleníteni a sebet és mivel sikerült nem kitépnem Harry összes haját jutalmul kaptam egy puszit.
- Köszönöm. - mondtam hálásan.
- Szívesen, de legközelebb talán kereshetnél más kapaszkodót, bár remélem nem kell gyakran csinálni. - vigyorgott rám. - Eljössz a koncertre este?
- Ki nem hagynám. - közelebb húzom, hogy meg tudja csókolni.
- Szeretlek.

16. Jótékonysági koncert

Már két nap telt el azóta, hogy Niall megcsókolt. Még nem voltam elég bátor elmenni hozzá megbeszélni ezt az egészet, de ahogy észre vettem, ő sem nagyon siet megmagyarázni. Remélem, Harry nem csinált vele semmit. Gyorsan írtam Niallnek egy sms-t, hogy találkozzunk ma dél után.

- Van valami programod mára? - Harry a fürdőszoba ajtóban állt egy szál törölközőben a derekára kötve és épp a vizes haját törölte.

- Alexnek lesz egy jótékonysági koncertje délben megígértem neki, hogy elmegyek. 

- Megyek veled. - mondja vigyorogva.

- Hmm. Nem valami jó ötlet. Ha meglátnak téged, akkor a koncertből nem lesz semmi. 

- Akkor szólok Lou-nak, hogy csináljon nekem álruhát. Nem szabadulsz egykönnyen tőlem, bébi. - kacsint rám miközben a alsónadrágos fiókhoz sétál és kikap belőle egy fekete boxert.

- Ki mondta, hogy meg akarok? De ugye nem valami öreg ember álcába jössz? Nem akarom, hogy azt higgyék, hogy 80 éves pasival járok. - nevetek. 

- Hihetik, azt is, hogy a nagypapád vagyok, vagy milyen pajzánság jár már megint a fejedben Jade?

- Ó nekem semmi. - mosolygok rá. 

- Oké, akkor egy szexi plébánosnak öltözve megyek.

- Lökött vagy! 

- Csoda, hogy Liam engedi Alexet fellépni. - közben végig szemmel követem Harry öltözködését, szemlátomást cseppet sincs zavarban.

- Ez kb egy 40 perces koncert, amin végig ülni fog. 

- Láttad már, hogy kerekedik a pocakja? - néz fel rám mosolyogva.
- Még jó, hisz már 4 hónapos terhes.
- Alig várom már, hogy megszülessen és babázhassak. Szerintem kislány lesz. - annyira aranyosan beszél a babáról.
- Te kimondottan lányos apuka vagy Harry. - mosolygok rá, mire ő is vissza mosolyog.
- Remélem nekünk is kislányunk lesz majd. - a mosoly lefagy az arcomról, de próbálom nem feltűnően csinálni, nehogy megbántsam Harry-t. A kórházban azt mondta szeret. Nem értem miért esik, olyan nehezemre elhinni neki. A mély nevetése zökkent ki a gondolat menetemből.
- Nyugi már Jade. Nem azt mondtam, hogy most rögtön szeretnék egy gyereket. - tart egy kis szünetet és a mosoly az arcán elmélyül. - De azt hiszem, ha valakitől szeretnék, akkor az csak te lehetnél. - lehajol hozzám és a szám sarkára nyom egy puszit és kisétál a szobából.

***

- Jade! Hát eljöttél! - ragyog fel Alex arca amint meglát minket. - Szia Harry. - mosolyog a mellettem álló idiótára. Harry haja csucsogott a hajzselétől, amivel próbálta lesimítani göndör haját, ugyanis Mr Styles nem engedte, hogy a hajvasaló hozzáérjen a tökéletes hajkoronájához. Szó szerint hisztizett. A fején egy rusnya maszk volt, aminek a szélét lehet látni mivel alig volt ideje Lou-nak felrakni. A szemén egy divatos vastagkeretes szemüveg díszeleg. A ruhája kész förtelem volt, egy undorító zöld pulcsi volt rajta és ki volt tömve a hasa, a lábán egy fekete lakkcipő virított. A szűk farmertől viszont nem akart megválni. Szerintem nem létezik, olyan ember, aki ilyet képes lenne felvenni.
- Ne már Alex! Felismertél? - szomorodik el a hangja.
- Ember! Ezeket a pipaszár lábakat ki ne ismerné fel? - neveti ki szegényt. - Köszönöm, hogy eljöttél. - megy oda hozzá és átöleli. - Menj oda a csöves haverodhoz az ő jelmeze is vadító. - röhög Alex. Harry elmegy amerre Alexis mutatott.
- Liam? - kérdezem. Csak bólint és kitör belőle a nevetés, aztán elkezd húzni egy fal mögé és mutat, hogy nézzek ki, de ne feltűnően. Hát nem kellett sok és már mind a ketten könnyeztünk a nevetéstől. Liam-en egy horgász sapka volt aminek az oldaláról kis halacskák lógtak, egy rózsaszín felső ami eltakarta a tetoválásait a karján rajta egy terepmintás mellény és melegítő gatya. Azért a nike cipő befigyelt.
- Ez jó. Oké, most közelíts rájuk. - mondta mögöttem Alex miközben egy csomó képet csináltunk a fiúkról.
Amikor észre vették mit csinálunk és elkezdtek felénk jönni, gyorsan beszaladtunk a lány vécébe és a mosdókagylóba kapaszkodva nevettünk. Azt hittük vannak, olyan bátrak, hogy utánunk jöjjenek mivel úgy is "álcázva" vannak, de nem. Pár perccel később óvatosan kidugtam a fejem, hogy körül nézhessek és, amikor láttam, hogy egyikük sincs a közelbe jeleztem Alexnek, hogy mehetünk, és ahogy kiléptünk meghallottuk a hangjukat és már nem volt menekvés. Harrynek még pont időben sikerült elkapnia Alexet, pedig már majdnem sikerült neki kiszaladnia a bejárat felől. Liam közben szorosan tartott maga előtt és már rég leszorítva tartotta a kezeimet. Egymással szemben álltak, ahogy mi is Alexszel, miközben még mindig próbáltuk vissza fojtani a nevetést.
- Kérjük a telefonokat. - egyikünk sem mozdult, hogy teljesítsük a kérésüket.
- Oké. Motozás! - azzal egy gyors mozdulattal kicseréltek minket és végig járatták rajtunk a kezüket. Harry rendesen elidőzött a farzsebemnél, mire végre megtalálta a telefonom.
- Meg van! - szólalt meg Liam vigyorogva, gondolom az ő keze sem tétlenkedett.
- Nekem is. - csapott egyet a seggemre és elengedtek minket, majd elsétáltak.
- Ajjh ne már. Jade ezt hagyjuk?
- Persze. - vigyorgok. - Elküldtem neked üzenetbe twitteren az összeset. - az ő szája is vigyorra húzódik és pacsira emeli a kezét amibe bele is csapok.
- 10 perc Alexis! - jön oda egy fejhallgatós pasas figyelmeztetni Alexet, hogy hamarosan színpadon kell lennie.
- Megyek később találkozunk. - nyom egy puszit az arcomra és már indul is. Imádom ezt a csajt. Elindulok a nézőtér felé közben belefutok ebbe a retardáltba és kézen fogva tesszük meg az utat.
Alexis mint mindig most is ragyog a színpadon és a koncert végére egy jó nagy összeget sikerül összeszedni. Később elbúcsúzunk tőlük és beülünk a kocsiba. Harry nagy örömmel szaggatja le a maszkot az arcáról és veszi ki a párnát a pulcsi alól. Egy ideig csendben utazunk, egy kicsit kellemetlenül érzem magam, olyan mintha haragudna valamiért, aztán a nadrágzsebébe nyúl és oda adja a mobilom.
- Mit terveztek ma Niallel? - kérdezi az utat figyelve a hangján hallatszik, hogy dühös. Baszki. Látta az üzenetet.
- Beszélni akarok vele. Biztos bűntudata van, és nem akarom, hogy haragba legyünk az egész turnén. - semmi válasz csak homlokráncolás.
- Én is megyek. - mondja végül.
- Erre semmi szükség.
- Niall az egyik legjobb haverom. Én sem akarom, hogy egész turnén egy szót se szóljunk egymáshoz. Meg amúgy is kíváncsi vagyok a magyarázatára. - hangosan kifújom a levegőt majd hozzáteszem.
- Legyen.

15. Tényleg egy angyal vagy

- Jade!!!!!!! - hallatszott egy vékony vidám hang, ahogy Jade belépett előttem az ajtón és az ágyon fekvő kislányhoz ment.
- Szia drágám. - ült le az ágy szélére és megölelte a kislányt. A lábam földbe gyökerezett, el fogott a bűntudat, ahogy megláttam őket együtt, a lány csont sovány volt és csak pár apró szőke kis pihe volt a fején. Sajnos nagyon jól ismertem az ilyen betegséggel járó dolgokat. 
- Olyan rég voltál már nálam, azt hittem elfelejtettél. - mondta kissé szomorúan.
- Tudod, hogy soha nem felejtenék el egy ilyen gyönyörű hercegnőt mint te Scar. Hoztam magammal valakit, akinek biztos örülni fogsz. - nyomott egy puszit az arcára és felém fordult. Eddig annyira örült, hogy láthatja Jadet, hogy engem észre se vett, de ahogy meglátott a szája elé kapta a kezét, hogy visszafogja örömteli sikolyát.
- Harry, ő Scarlett. Scarlett, Harry. - mutatott be minket gyorsan Jade. Oda sétáltam hozzájuk és egy őszinte mosolyt mutattam a kislánynak.
- Szia Scarlett. - ahogy jobban körül néztem megláttam, hogy a falon egy csomó rólunk készült kép van.

- Most megint csak alszok? Tuti. - sóhajtott, mire Jadeel felnevettünk.
- Megfogod a kezem, hogy megbizonyosodhass róla? - nyújtottam felé a kezem.
- Nem ölelhetnélek meg inkább? Ha álom, akkor legalább szép álom legyen. - lehajoltam és átöleltem közben a hátát simogattam mert éreztem, hogy remeg, és egy puszit nyomtam az arcára. Amikor elengedett leültem Jade mellé, de Scarlett nem engedte a kezem.
- Scar imád titeket. - magyarázta Jade és most nem hallatszott a hangján, hogy mennyire gyűlöl..biztos a  kislány kedvéért.  - Te vagy a kedvence. - mondta mosolyogva.
- Kaphatok egy aláírást? És egy képet? - hadarta izgatottan.
- Persze. - Jade keresett egy lapot és csinált rólunk egy közös fényképet, utána Scarlettnek még rengeteg kérdése volt, amikre válaszoltam is. Amikor azt mondta, hogy mi adunk neki erőt, hogy kibírja a kezeléseket, nem bírtam visszafogni a könnyeimet és válasz helyett megpusziltam a homlokát. Nem sokkal később teljesen elfáradt és egy mondat közepén elnyomta az álom.
- Sajnálom Jade. - súgtam halkan a mögöttem ülő lánynak. Egy ideg nem jött válasz aztán megszólalt.
- Egy éve, volt egy autó balesetem. - halkan beszélt nehogy felébressze Scarlettet, de nem mertem rá nézni úgyhogy inkább a kislányt néztem, ahogy szép egyenletesen veszi a levegőt. - Behoztak egy fejsérüléssel, kb két hétig voltam bent. Egyik este untam már, hogy folyton az ágyban kell feküdnöm, úgyhogy kiosontam a szobámból és csak bolyongtam a kórházba, amikor meghallottam egy keserves sírást. Láttam, hogy egy férfi épp a síró nőt vigasztal, akikkel egy orvos beszélt. A fal mögé bújtam és hallgatóztam. Az orvos közölte velük, hogy a kislánynak nem sok esélye van a felépülésre. Az asszony csak sírt és azt mondta, hogy nincs pénzük, hogy kifizessék külön kezeléseket. Később az orvos kíséretével mind a hárman elmentek én meg oda sétáltam az ajtóhoz és benéztem az ablakon. Meghallottam, hogy valaki jön és gyorsan bementem a szobába, nehogy észrevegyenek. Scarlett persze felébredt és már kiabált is volna a szüleiért, ha nem tapasztom a kezem a szájára. - nevetett fel Jade az emlékre. - Utána már minden nap meglátogattam és nagyon megszerettem. Segíteni akartam neki. Erre kellett a pénz. - végig amíg beszélt, égette a bensőmet a bűntudat. Jade teljesen önzetlenül tette, amit tett. Az apja meg még büntetés adott neki érte és ő egy szó nélkül tűrte.
- Tényleg egy angyal vagy, Jade. - fordultam felé. - Miért nem mondtad el apádnak?
- Felesleges lett volna. Soha nem hallgat meg. - közelebb hajoltam, hozzá és meg akartam csókolni, de elfordította a fejét.
- Jade, ami a boltba történt...nem én csókoltam meg, tudom, hogy nem fogod elhinni, de amit láttál az egy bosszú volt.
- Egy bosszú?
- Igen. Az a nő, régen volt valami köztünk nem is tudom minek nevezhetnénk jóval idősebb nálam és nagyon megutált, mikor szakítottam vele. Amikor meglátott a boltba oda jött és megpróbált belém kötni, de nem sikerült neki aztán beszéltem neki rólad, és megláthatott téged ezért csókolt meg.
- És te vissza csókoltál. - hajtotta le a fejét.
- Nem! Eltoltam magamtól, de gondolom te azt már nem láthattad mivel, amikor megfordultam te már sehol nem voltál...aztán te meg Niall. - aztán én is elkaptam a fejem.
- Igazából az a csók engem is annyira meglepett mint téged. -  mondta mire én felé fordultam és vártam, hogy a szemembe nézzen.
- Beverem a képét! Csak kerüljön a szemem elé!
- Egy újjal sem fogsz hozzá nyúlni!
- Majd meglátjuk! - Scarlett elkezdett mocorogni, úgyhogy mind a ketten csendben maradtunk.  Egy ideig csak csendben ültünk és néztük az alvó kislányt.
- Jade figyelj, mindent megbántam, amit a fejedhez vágtam, nem gondoltam komolyan egy szót sem.
- Én is hibás vagyok, nem kellett volna elszaladnom hanem meg kellett volna várnom, hogy megmagyarázd.
- Akkor nincs harag? - kérdeztem félve.
- Nincs.- mosolygott. Felé hajoltam, de megint elrántotta a fejét. - Ez nem jelenti azt, hogy minden rendeződött.
- Ugyan már Jade. - nevettem és megfogtam a tarkóját, hogy közelebb húzzam magamhoz. Már csak egy hajszál választott el attól, hogy megcsókoljam, amikor elmosolyodott, és ő tette meg. Szó szerint téptük egymás száját és ez a csók tele volt szenvedéllyel. Amikor szétváltunk egymásnak döntöttük a homlokunkat, én közben a tarkóját simogattam az újaimmal.
- Azt hiszem beléd szerettem. - súgtam.

14. Ennyivel tartozol!

[Harry szemszöge:]


- Harry? - jött mögülem a mély női hang, amit már egy jó másfél éve nem hallottam.
- Loren? - fordultam felé lassan, kissé félve mivel Lorennel azelőtt haraggal váltunk el és attól tartottam, hogy ez a harag még mindig ég benne. Ahogy végig néztem rajta, észre vettem, hogy semmit nem változott kivéve, hogy a haja most rövidebb amitől idősebbnek néz ki, az alakja viszont csodás, még mindig a toppon van ahhoz képest, hogy már közeledik a harminchoz, bár Jade nyomába sem érhet.
- Rég láttalak. Mi van veled? - kérdezte számító vigyorral az arcán.
- Élem az életem. Még mindig imádom a munkám, és hál istennek nincs semmilyen gondom. És veled?
- Bár én is ugyan ezt válaszolhatnám, de sajnos az én életem elég szar azóta mióta átbasztál, és utána sem lett jobb mert ugyan olyan rohadék pasikat sikerült összeszednem mint te. - mondta rezzenéstelen arccal, de nem tudtam leolvasni róla semmit.
- Nézd Loren azt hiszem ezt már régebben megbeszéltük nem akarok még egyszer bele bonyolódni ebbe, mind a ketten hibásak voltunk és ezt te is nagyon jól tudod. Nem illettünk össze. - egy pillanatra a mellettünk lévő polcra bámult aztán vissza rám és visszatért a mosoly az arcára.
- Ki az a lány akivel jöttél? - úgy
 tűnik nem azért kérdezte mert féltékeny inkább csak kíváncsiságból.
 - Ő Jade, a barátnőm. - szerettem ezt kimondani. Örültem, hogy végre tényleg hivatalos a kapcsolatunk Jadeel.
- Nagyon szép lány.
- Tudom. - mosolyogtam rá halványan. Aztán minden olyan hirtelen történt, hogy nem is tudtam reagálni, amikor Loren letámadott és megcsókolt. Pár másodperc után észbe kaptam és gyengéden megfogtam, a derekát, hogy eltoljam magamtól, de nem akart engedni, úgyhogy ellöktem magamtól.
- Ez meg mi a franc volt?! - emeltem fel a hangom, de ő csak diadalmasan vigyorgott és mögém nézett. Ahogy követtem a tekintetét egy csomó tésztát pillantottam meg a földön. Dühös tekintettel néztem vissza rá és felé léptem mire láttam, hogy ő egy lépést tett hátra...félt, amit jól is tett.
- Még mindig egy rohadék ribanc vagy Loren és meg is érdemled, hogy nyomorult életed legyen! - láttam az arcán, hogy fájnak a szavaim, de nem érdekelt inkább elindultam, hogy megkeressem Jadet. A kurva életbe! Direkt csinálta! Hát persze, hogy direkt! Kiértem a boltból, de sehol nem láttam Jadet. Elővettem a telefonom, de azt várhattam, hogy felvegye. Beültem a kocsiba, és elindultam a házukhoz, de a ház üresnek látszott és nem hinném, hogy ilyen hamar ide ért volna. Azt se tudom, merre keressem. Bár volt egy ötletem és nagy valószínűséggel ott találom majd.

Kb 20 perc múlva beléptem Niall házába, de a szőkét sehol nem láttam, benéztem a nappaliba, ahol üvöltött a tévéből a foci és egy csomó kaja volt kanapén szétszórva. Felmentem az emeletre Jade szobájához és halkan bekopogtam, de semmi válasz ezért benyitottam a teljesen üres szobába. Niall ajtaja résnyire nyitva volt és hangok szűrődtek ki a szobából. Remélem nem magába beszél mert kinézném a gyerekből...de amikor benéztem, azt kívántam bárcsak egyedül lett volna, mert amit láttam kibaszottul fájt. Teljesen elborult az agyam és kivágtam az ajtót.
- Had gratuláljak nektek srácok, gyönyörű pár vagytok. - ragasztottam magamra egy cinikus mosolyt. Ahogy beléptem egyből szétrebbent a szerelmes pár. Niall elvörösödött és lesütött szemmel bámulta az ölében fekvő kezeit, viszont Jade szeméből izzott a színtiszta gyűlölet és láttam rajta, hogy ő is van olyan dühös mint én. Felállt az ágyról, hogy egy magasságba kerüljön velem, de ő is tudta, hogy azt csak magassarkúval tudná elérni.
- Ó, de kedves tőled, még nekem sem volt alkalmam megjegyezni mennyire örülök, hogy találtál magadnak egy új ribit akit kedvedre csalhatsz.
- Hát ha már a régi nem tudott rendesen kielégíteni, muszáj volt keresnem valakit aki érti is a dolgát.
- Tudtam, hogy kár volt megbíznom benned, egy utolsó szarházi vagy Harry Styles!
- Én viszont nem gondoltam, volna rólad, hogy egy aljas kis ribanc vagy és, hogy az első kis döccenőnél már rohansz is valaki máshoz. Ráadásul az egyik legjobb barátomhoz!
- Hé Harry én...ez nem az aminek látszott. - mondta halkan Niall.
- Kuss legyen! Veled még beszélek! - kiabált rá Niallre és kisétáltam a szobából. Hallottam, hogy Jade hangos léptekkel követ.
- Ne merj engem a rossz fiúnak beállítani! Nem én smároltam olyan szenvedélyesen egy bolt kellős közepén egy cica babával!
- Nem te visszafogottabb voltál és eljöttél Niallhez, hogy a szobájába nyalakodj vele! - már lent voltam és megfordultam, hogy a szemébe tudjak nézni. - Félre ismertelek. - halkult el a hangom. - Azt hittem más vagy, teljesen az újaid köré csavartál, de neked mindegy, hogy ki legyen az csak pénze legyen igaz? Apuci már bezárta a bankot a sok költekezés miatt és most kell aki fizesse a ruhákat meg az ékszereket. - az arca hirtelen megváltozott és megbánásra kényszerített bár semmi okom nem volt rá, hogy megsajnáljam, mivel csak az igazat mondtam. Amikor megszólalt a hangja halk volt egy szomorú mosoly jelent meg az arcán.
- Ruhák? Ékszerek? Látszik mennyire nem ismersz. - hajtotta le egy pillanatra a fejét, aztán kicsit magabiztosabban, de még mindig szomorú arccal folytatta. - Soha senki nem kérdezte meg tőlem mire kellett nekem az a pénz. Az apám sem. Mindenki csak vádolt, hogy biztos csak úgy dobálom ki az ablakon a pénzt.
- Akkor elárulnád mire, kellett ha nem arra?
- Szeretnéd tudni? Akkor gyere velem! - indult el az ajtó felé.
- Ne is álmodj róla, hogy elmegyek veled bárhova is.
- Nyertem egy fogadást, te rohadék. Ennyivel tartozol! - fordult meg és megláttam, hogy sír. - Ez lesz az utolsó alkalom, aztán nem látsz többet. - nem szóltam többet csak követtem.

13. Nem fogok miatta sírni

Reggel, amikor ránéztem az órára az 9 órát mutatott. Próbáltam felkelni, de Harry szinte teljesen rajtam feküdt és nem bírtam mozdulni. Elvettem az éjjeli szekrényről a telefonomat és írtam egy sms-t Scarlett-nek. Elfelejtettem, hogy nincs lenémítva a telefonom és, amikor a válasz érkezett Harry elkezdett mocorogni.
- Jaaaadeeee. - morgott mély reggeli hangján.
- Bocsi. - nyomtam egy puszit a fejére. Elkezdett nyújtózkodni és legurult rólam és végre fellélegezhettem. Ma nem lesz koncertjük úgyhogy megbeszéltük, hogy az egész napot együtt töltjük, de nehogy azt gondolja, hogy egész nap lustálkodhat. Felültem és vigyorogva lenéztem rá.
- Elmegyünk valahova kajálni vagy elmegyünk boltba és csinálunk mi valami ebédet?
- Tudsz te egyáltalán főzni? - röhögött és nekem vágott egy párnát.
- Képzeld el tudok! - nyújtottam rá a nyelvem és megfogtam egy nagyobb párnát és a csupasz mellkasának csaptam. Igazából tudni, tudok főzni, az már más tészta, hogy az íze milyen.
- Ismerlek már Angyal látom a szemedben, hogy hazudsz. Nem szeretnék ételmérgezésben meghalni.
- Jó, akkor menjünk valahova. - már mentem volna öltözködni, de Harry megfogta a kezem és visszarántott.
- Inkább csináljunk mi kaját, csak össze tudunk kotyvasztani valamit ketten. - közelebb húzott és megcsókolt. - Na irány  a bolt! - csapott egyet a seggemre indításképp. Elindultam a ruháimért és, ahogy vissza néztem láttam, hogy ő még ugyan úgy döglik az ágyba.
- Na, akkor haladjál!
- Nekem csak fél perc és kész vagyok. - vigyorgott rám.
- Igen? Akkor verseny! 3, 2, 1! - és gyorsan elkezdtem magamra kapkodni a ruhákat.
- Te csaló! - ugrott ki az ágyból és gyorsan az alsógatyás fiókjához rohant. Még így is volt ideje mert én a melltartóval bajlódtam. Hiába kerestem, nem találtam a felsőmet biztos a nappaliban volt ezért gyorsan felkaptam a földről Harry tegnapi pólóját és gyorsan belebújtam. Már majdnem kész volt már a nadrágját húzta.
- Kész vagyok! - ugrottam fel a levegőbe a két kezemet a magasba emelve.
- Jade nem akarlak kiábrándítani, de nincs rajtad zokni! - mutatott a csupasz lábamra.
- De közel volt. - mosolyogtam rá és egy puszit nyomtam a szájára. - Kéne egy hajgumi.
- Tessék! - lőtt felém egy fekete hajgumit. Elkaptam a levegőben és felkontyoltam a hajam.
- Jó, hogy ilyen ügyben mindig számíthatok rád. - röhögtem ki. - Hosszú már a hajad Harold nem gondolod? Ha levágnád nem kéne kislányos copfba kötni. - túrtam bele kócos hajába.
- Ez tesz engem ilyen ellenállhatatlanul vonzóvá szivi. - kacsintott rám.
- Nem vitatkozom, de elmondanád, hogy a beképzelt fejedről mi tehet?
- Fogd be! Nyomás vásárolni Miss Hensel!

***

- Miért kell mindég így becsapni a kocsi ajtót?! - szólt rám Harry amikor megálltunk a parkolóba.

-  Nyugi már! Lett valami baja? - tártam szét a kezem az ajtó előtt, erre csak rosszallóan csóválta a fejét és megfogta a kezem. Annyira jól nézett ki és alig tett érte valamit csak simán egy szakadt fekete farmer, egy piros kockás ing és az elmaradhatatlan szarrá taposott barna cipője. A fején egy barna kalap és napszemüveg.

- Mi az? - kérdezett rá mert rajtakapott, hogy bámulom. 

- Semmi, csak azon gondolkodtam, hogy van-e még egy olyan ember a földön, aki ilyen hangosan tudna rágózni mint te. 

- Zavar? - csak vigyorgott és tovább folytatta a csámcsogást.

- Az zavar, hogy nekem nem adtál te láma! - löktem oldalba. Belenyúlt a zsebébe és előkotorta a maradék rágóját és a kezembe adta. 

- Milyen kaját csináljunk? - kérdezte miközben tolta maga előtt a bevásárlókosarat.
- Passzolok. Mit tudsz? - Harry "gondolkodóba" esett, és a látszat kedvéért még az állát is el kezdte vakargatni.
-  Hmm...
- Na jó út közbe kitaláljuk. - kezdtem el tolni a sorok közt.
Szerintem máskor meggondolom, hogy elmenjek e Harryvel nyilvános helyre... nem bírt magával egyfolytában tapizott, és amikor ráütöttem, hogy hagyja abba még jobban csinálta. Az egyik polcról három tányér kivételével mindent sikerült leborítani, és még képes volt fütyörészve tovább sétálni mintha mi sem történt volna. Már fájt az oldalam a nevetéstől, amikor megpróbálta ráfogni egy idős házaspárra, akik nem is beszélték a nyelvünket. Páran felismerték Harryt, de csak egy kisebb csoport mert oda jönni képet csinálni. Megbeszéltük, hogy spagettit csinálunk mert azt talán meg tudjuk csinálni. Láttam, hogy Harry még egy ideig nem szabadul úgyhogy elmentem egyedül a tésztáért. Fogalmam sem volt róla melyik a jó tészta úgyhogy kb az összes fajtából vettem. Ahogy vissza értem, az összes tészta a földön landolt én meg csak bámultam magam elé. A rajongók már nem voltak sehol, viszont egy szőke hajú bombázó épp Harry száján csüngött, akit nem igazán zavart a dolog. Az az utolsó féreg! Sarkon fordultam és kimentem a boltból és elmentem a legközelebbi buszmegállóba, szerencsém volt mert pont akkor jött be egy busz. Könnyek marták a szemem, de nem engedtem nekik utat. Nem fogok miatta sírni! Tudtam, hogy milyen, becsaptam magam azzal, hogy azt hittem megváltozott. Éreztem, a zsebembe, hogy rezeg a telefonom nem kellett hozzá nagy ész, hogy kitaláljam ki hív. Elővettem és kinyomtam, ez addig így ment amíg le nem szálltam. Most csak egy embernek a társaságára vágytam, akit tudtam, hogy meg fog érteni.
- Szia Jade. - szólt bele a telefonba.
- Szia...- nyeltem vissza a könnyeim.
- Baj van? Jade? - hallatszott a hangján az aggódás. - Itt vagy?
- Ühüm.
- Hol vagy? Érted megyek.
- Ne, nem kell. Otthon vagy?
- Aha, most értem haza.
- Jó, elmegyek.
- Siess.
- Köszönöm Niall.

12. A tiéd vagyok

Perrie szülinapján rengetegen voltak. Kibéreltek egy hatalmas szórakozó helyet. Az ünnepelt nagyon jól érezte magát, épp egy emelvényen táncolt egy pohárral a kezében és üvöltözött. Harryvel jöttem, de már egy jó ideje nem láttam. Én a pultnál ültem és már kb a ötödik koktélomat ittam, a pultos pasi egyre helyesebbnek nézett ki, pedig meg mertem volna esküdni, hogy amikor leültem még nem tetszett. Éreztem, hogy valaki mögém lép és elmosolyodtam, amikor hátulról átkarolta a derekamat.
- Előkerültél Harold. - megfordultam, de nem Harry volt az, a szám lefelé görbült.
- Nem szivi, én annál jobb vagyok. - a pasi magas volt szőkés barna hajú és elég jóképű.
- Nem hinném. Harrynek gyönyörű mosolya van. - nem tudom ez most, hogy jött ide, de a srác elkezdett vigyorogni.
- Hűha, a tiéd se semmi. - erre elnevette magát.
- Van kedved táncolni...- kezdte, és gyorsan a segítségére siettem.
- Jade.
- Jade. - kirázott a hideg attól, ahogy a nevemet mondta.
- Mehetünk. - megfogtam a kezét és elkezdtem a tömeg felé húzni, és elkezdtem előtte táncolni.
- És téged, hogy hívnak?
- Justin. - felcsillant a szemem.
- Bieber? - erre megint kinevetett.
- Nem.
- Kár, pedig szeretem. - meglepődtem, amikor magához rántott és szorosan a mellkasának nyomott. Próbáltam ellenkezni, de valahogy nem jött össze. A keze lecsúszott a hátamon és megmarkolta a seggem.
- Hé ezt, nagyon gyorsan fejezd be és engedj el. - próbáltam minél komolyabban fellépni.
- De nekem ahhoz nincs kedvem szivi. Inkább ehhez lenne kedvem. - megfogta a tarkóm és megcsókolt. Teljes erőmből elkezdtem tolni magamtól. Aztán hirtelen eltűnt a szája és a kezei is rólam. Azt láttam, hogy Harry beletérdel a srác gyomrába, de mielőtt a földre rogyhatott volna Harry megtartotta, hogy tovább tudja ütni.
- Harry. - a kezemet a hátára tettem, de ellökött én meg elvesztettem az egyensúlyom és elestem. - Hagyd abba!
- Fogd be a pofád Jade! - üvöltött rám, én meg úgy megijedtem, hogy elkezdett remegni a kezem. Liam és Louis oda mentek és sikerült nekik lerángatnia Harryt, Justinról. Niall oda jött és segített nekem felállni.
- Meg ne lássalak még egyszer a közelébe te rohadék! - köpte oda a szavakat Harry. - Engedjetek már! - lökte el magától Liamet és Louist. - Jade indulunk. - már épp megfogta volna  csuklómat, de Niall gyorsabb volt és maga mögé állított.
- Harry nem hinném, hogy ez jó ötlet lenne. Ideges vagy. - el sem hiszem Niall milyen bátor, pedig ő tényleg nem az a verekedős fajta, de végig szikla szilárdan állt előttem.
- Niall ő a barátnőm, nem fogom bántani. - de Niall csak nem mozdult. Nem akartam, hogy egymásnak essenek, úgyhogy megszorítottam Niall kezét és biztatóan rámosolyogtam.
- Nincs semmi baj Niall. - felszisszentem, amikor Harry kissé erősen fogta meg a kezem, mikor elindult velem.
- De... - Niall keze ökölbe szorult. Amikor kiértünk Harry tekintete az utcán pásztázott.
- Ugye nem a kocsit keresed? - semmi válasz még csak rám se nézett, húzott tovább. - Engedj már el ez fáj! - kiabáltam rá és kirántottam a kezem. Harry magasabbnak tűnt most, mint általában, olyan kicsinek éreztem magam mellette.
- Fáj?! Nekem szerinted nem fájt, látni téged azzal a faszkalappal? - kiabálta.
- Szerinted én mondtam neki, hogy másszon rám?! Ne legyél már nevetséges!
- Láttam, hogy kézen fogva sétáltatok táncolni!
- Hmm, akkor gondolom azt is láttad, hogy nem akartam megcsókolni és megpróbáltam ellökni.
- Szerinted miért mentem neki? - már nem üvöltött kezével idegesen beletúrt a hajába.
- Egy idióta vagy. - nevettem, láttam, hogy ő is elmosolyodik, oda lépett hozzám megfogta a derekamat, közelebb húzott magához és megcsókolt.
- Az enyém vagy! - mondta miközben a szája csak pár centire volt az enyémtől.
- A tiéd. - súgtam a szájába.
- Na, gyere Angyal, ha már nem mehetünk kocsival, akkor haza viszlek. - egy picit berogyasztotta a térdét, hogy fel tudjak mászni a hátára. Gyorsan levettem a cipőmet és felugrottam. Nyomtam egy puszit az arcára és elindultunk.

11. És szereted?

A nővérem rengeteget tud beszélni. Jadeel ebéd közben szóhoz sem tudtunk jutni, vagyis inkább csak én nem, mert Jade azért bele tudod szállni a Gemmával való beszélgetésbe.
- Szerinted Harry? - néztek rám mind a ketten. Fogalmam sincs miről beszélgettek, teli szájjal bólogattam végig.
- Látod Gemma, Harry szerint is jó ötlet lenne a mellnagyobbítás. -  erre egyből felkaptam a fejem.
- A te melled jó úgy, ahogy van! Nem lesz itt semmiféle nagyobbítás. - erre mind a ketten elkezdtek nevetni. Most mi van?
- Ide se figyelsz Harold, csak tömöd a fejed. Azt kérdeztük, hogy mit vegyünk Perrie szülinapjára.
- Ja. Fogalmam sincs ti vagytok a lányok ti tudjátok minek örülne. - elvettem Jade tányérjáról egy krumplit és bekaptam. - Nekem lassan vissza kéne mennem.
- Nekem is mennem kell. Képzeljétek randim lesz. - mondta vidáman Gemma.
- Kivel? - kérdeztem rá.
- Úgy se ismered. - nyújtotta rám a nyelvét. - Jade tudja kiről beszélek.
- Luke?
- Igen ő. - és mind a ketten sikoltozni kezdtek. Megforgattam a szemem.
- Okosan Gemma.
- Oké öcsi. - felállt és adott egy puszit mind a kettőnknek és integetve elment.
- Megyünk mi is? - kérdezte Jade.
- Aha. - megfogtam egy marék sült krumplit és a számba tömtem. - Mehetünk.
- Az igen. - nevetett. Végre sikerült lenyelnem.
- Na gyere Angyalom. - megfogtam a kezét és megpusziltam az arcát.


[Jade szemszöge:]


A fiúknak fent magyaráztak a színpadon, hogy mi mikor lesz. Harry egy csomószor felém fordult és vigyorgott közben szavakat tátogott meg eléggé félreérthetetlen csípőmozdulatokat tett, amikor senki nem figyelt, én meg majdnem megfulladtam a nevetéstől.
- Hé Jade, Harry mit csinál? - megfordultam és Alex áll mögöttem két műanyag pohárral a kezébe, az egyiket a kezembe nyomta. Limonádé volt.
- Önmagát adja. Köszi.- belekortyoltam. - Hallom le kell mondani a koncerteket.
- Sajnos. De a pici miatt bármit megteszek. - simogatta meg a hasát.
- Kislányt vagy kisfiút akarsz?
- Én úgy vagyok vele, hogy mindegy csak legyen egészséges.
- Rokonszenves felfogás. - mosolyogtam. - Mikor lehet megtudni, hogy mi a neme?
- Már lehetne, de Liammel nem akarjuk megtudni. Meglepi lesz.
- Ez édes. És az esküvő, mikor lesz?
- Három hét múlva.
- Ilyen hamar?
- Igen. Nem lesz nagy esküvő, csak Liam szülei és a barátok. - láttam, hogy elszomorodik. Liam mesélte, hogy Alex árva volt és, hogy már a nevelő szülei sem élnek. - Már meg akartalak kérdezni Jade, hogy nem lennél-e a tanúm. - leesett az állam.
- H-hogy én? - nevetve bólintott. - Persze, hogy leszek. - Alex a nyakamba ugrott és szorosan megölelt és elkezdett szipogni.
- Ugye most nem sírsz? - kérdeztem én is nevetve.
- Nem. - ááá nem. Aztán nem kellett sok, hogy nekem is elkezdjen könnyezni a szemem és egymáson nevettünk.
- Jól megvagytok? - egy pillanatra nem esett le mire érti, de aztán a fejével a színpad felé biccentett.
- Én meg Harry? I-igen azt hiszem. Szeretek vele lenni. - kortyoltam bele a limonádéba.
- És szereted? - kérdezett rá Alex. Hogy szeretem-e? Felnéztem a színpadra az épp Niallel balettozó Harryre, aki épp most vette észre, hogy őt figyelem és egy gyönyörű mosollyal jutalmazott meg, a szemében egyszerre több érzelem suhant át, ahogy engem nézett.
- Nem tudom. - válaszoltam halkan és Alexra néztem.
- Nekem nagyon úgy tűnik, és szerintem ő is ugyan így érez irántad.
- Nem hiszem. Harry nem olyan, aki egykönnyen szerelmes lesz. Ezt még a barátai is alátámasztották. Nem is várom el tőle. Amíg jól érezzük magunkat egymás mellett addig nekem ez így megfelel.
- Biztos vagy te ebben? - mély levegőt vettem, és egy kis szünet után megszólaltam.
- Nem...

10. Emlékszel még?

- Na, hogy bírsz a fiúkkal? - apámmal az asztalnál reggeliztünk és elég komor volt a hangulat. Mint általában...
- Egész jól. - válaszoltam és bekaptam egy kanál müzlit. A srácok ma elkezdték a Londoni turnékat. Van egy pár. Utána meg majd megyek velük mindenhova, amit már nagyon várok. És ennyi volt köztünk a beszélgetés. Anyu halála után teljesen megváltozott a kapcsolatunk. Régen mindig annyira élveztem a társaságát imádtam vele beszélgetni volt, hogy órák hosszat kint ültünk és beszéltünk még a semmiről is tudtunk. Most egy ideig nem  fogom látni. Nem mintha eddig olyan gyakran láttam volna a munkája miatt csak percekre találkozunk. A zsebembe elkezdett rezegni a telefon, gyorsan előhalásztam és megnyitottam az sms-t.

Szia Angyal, koncert előtt még látlak? xx H.

Egyből vissza is írtam neki. 

Szeretnél? J.

Sms helyett hívás érkezett. Természetesen Harrytől. Felvettem.

- Szeretnélek! - dörmögött bele a telefonba és a hangszínétől összerándult a gyomrom.

- Nemsokára megyek. - válaszoltam. 

- Hiányzol.

- Pedig csak két napja nem találkoztunk. - nevettem.

- Ahh elég hosszú idő az nélküled.

- Hé! Most jut eszembe. Emlékszel még a teniszes fogadásra?

- Úristen mit találtál ki büntetésnek? 

- Szerintem nem büntetés, de kinek, hogy. Remélem neked nem lesz az. Azért most kéne mert csak addig lehet, amíg Londonba vagyunk.

- Kíváncsivá tettél. - hallottam, hogy a vonal túlsó végén Harry nevét kiabálják.

- Menned kéne nem? - vigyorogtam. Hallottam, hogy kifújja a levegőt.

- De. Siess, kérlek. 

- Oké. Szia Harry.

- Szia Jade.

[Harry szemszöge:]

Már kétszer tuti, hogy végig próbáltuk az összes számot. Furcsa, hogy újra turné olyan mintha kb csak egy hete lett volna vége az előzőnek, most meg kezdődik minden elölről. Fárasztó lesz, de most végig itt lesz velem Jade. Már ha rá gondolok egyből jobb kedvem lesz. Imádok vele lenni, s most nem csak arra gondolok, hogy milyen jó vele az ágyban. Egy lánnyal sem éreztem magam olyan jól mint vele. Mindig vidám és ezt képes ráragasztani a körülötte lévőkre is. Persze fel lehet idegesíteni is, amit általában én szoktam csinálni, de tudom a módját, hogy nyugtassam le. 

- Harry! - egyből megfordultam és láttam, hogy Jade szalad felém, ahogy meglátta, hogy rá figyelek még gyorsabban kezdett futni. Tudtam mire készül úgyhogy gyorsan eldobtam az ásványvizet a kezemből és még épp időben elkaptam. Két lábát a derekam köré kulcsolta, haja belepte az egész arcomat.

- Jade a hajadat eszem. 

- Ízlik? - felemelte a fejét, hogy a szemembe tudjon nézni. Megnyaltam a számat a látszat kedvéért. 

- Hmmm eper? - aprót bólintott. Körülöttünk mindenki mosolyogva figyelt minket. Már annyira hozzá szoktunk, ehhez, hogy már meg sem kellett játszanunk, hogy járunk. Jade még abba is belement, hogy pár nappal ezelőtt bemutathassam anyának és Gemmának mint barátnőmet. Letettem és leültünk egy hangfalra. 

- Gemma azt üzeni, idézem, Üzenem annak a hülye gyereknek mielőtt elfelejtené, hogy megvan hívva egy ebédre. - ja és mostanában Gemma és Jade nagyon összeszokott, ami azzal járt, hogy minden cikis sztorit tud rólam. De mivel Jeremy is szereti piszkálni a hugát én is megtudtam egy s mást. 

- Tényleg ennyire hülyének néz? Kb 5 perce ment el tőlem és már, akkor is elmondta. 

- Valld be, hogy néha azért elég feledékeny tudsz lenni. - nem válaszoltam, inkább megcsókoltam. Alig bírtam tőle elszakadni. Tényleg csak két nap volt és mennyire hiányzott, hogy csókolhassam. 

- Szia Jade. - jött oda hozzánk Liam. 

- Szia. Mi újság? Alexszel megvagytok? - kérdezte mosolyogva. 

- Megvagyunk. Lex kicsit szomorú, amiért le kell fújnia a szeptemberbe kezdődő turnéját, de addigra már nem szabad neki ilyeneket csinálnia. 

- Szegény. 

- Pár koncertet azért még fog adni, de ez kb 3-4 koncert lehet.

- De ennek gondolom te örülsz mert így végig veled lehet. 

- Még jó, hogy örülök. - nevetett Liam.

- Most hol van? - kérdezte Jade.

- Megtámadta a kaja automatát. Remélem, most valami olyat választ, amitől nem lesz rosszul. Ma már vagy ötször szaladt ki a vécére hányni. De megyek megkeresem elviszem valahova kajálni úgy is szünet van nemsoká. Sziasztok. 

- Olyan aranyosak.

- Tényleg azok. El sem hiszem, hogy Liam apa lesz. - tényleg alig hittem el. Túl gyorsan történik minden. Arra sem számítottam, hogy végre már csak egy lányt akarok, de mindennék jobban.