- Jade!!!!!!! - hallatszott egy vékony vidám hang, ahogy Jade belépett előttem az ajtón és az ágyon fekvő kislányhoz ment.
- Szia drágám. - ült le az ágy szélére és megölelte a kislányt. A lábam földbe gyökerezett, el fogott a bűntudat, ahogy megláttam őket együtt, a lány csont sovány volt és csak pár apró szőke kis pihe volt a fején. Sajnos nagyon jól ismertem az ilyen betegséggel járó dolgokat.
- Olyan rég voltál már nálam, azt hittem elfelejtettél. - mondta kissé szomorúan.
- Tudod, hogy soha nem felejtenék el egy ilyen gyönyörű hercegnőt mint te Scar. Hoztam magammal valakit, akinek biztos örülni fogsz. - nyomott egy puszit az arcára és felém fordult. Eddig annyira örült, hogy láthatja Jadet, hogy engem észre se vett, de ahogy meglátott a szája elé kapta a kezét, hogy visszafogja örömteli sikolyát.
- Harry, ő Scarlett. Scarlett, Harry. - mutatott be minket gyorsan Jade. Oda sétáltam hozzájuk és egy őszinte mosolyt mutattam a kislánynak.
- Szia Scarlett. - ahogy jobban körül néztem megláttam, hogy a falon egy csomó rólunk készült kép van.
- Most megint csak alszok? Tuti. - sóhajtott, mire Jadeel felnevettünk.
- Megfogod a kezem, hogy megbizonyosodhass róla? - nyújtottam felé a kezem.
- Nem ölelhetnélek meg inkább? Ha álom, akkor legalább szép álom legyen. - lehajoltam és átöleltem közben a hátát simogattam mert éreztem, hogy remeg, és egy puszit nyomtam az arcára. Amikor elengedett leültem Jade mellé, de Scarlett nem engedte a kezem.
- Scar imád titeket. - magyarázta Jade és most nem hallatszott a hangján, hogy mennyire gyűlöl..biztos a kislány kedvéért. - Te vagy a kedvence. - mondta mosolyogva.
- Kaphatok egy aláírást? És egy képet? - hadarta izgatottan.
- Persze. - Jade keresett egy lapot és csinált rólunk egy közös fényképet, utána Scarlettnek még rengeteg kérdése volt, amikre válaszoltam is. Amikor azt mondta, hogy mi adunk neki erőt, hogy kibírja a kezeléseket, nem bírtam visszafogni a könnyeimet és válasz helyett megpusziltam a homlokát. Nem sokkal később teljesen elfáradt és egy mondat közepén elnyomta az álom.
- Sajnálom Jade. - súgtam halkan a mögöttem ülő lánynak. Egy ideg nem jött válasz aztán megszólalt.
- Egy éve, volt egy autó balesetem. - halkan beszélt nehogy felébressze Scarlettet, de nem mertem rá nézni úgyhogy inkább a kislányt néztem, ahogy szép egyenletesen veszi a levegőt. - Behoztak egy fejsérüléssel, kb két hétig voltam bent. Egyik este untam már, hogy folyton az ágyban kell feküdnöm, úgyhogy kiosontam a szobámból és csak bolyongtam a kórházba, amikor meghallottam egy keserves sírást. Láttam, hogy egy férfi épp a síró nőt vigasztal, akikkel egy orvos beszélt. A fal mögé bújtam és hallgatóztam. Az orvos közölte velük, hogy a kislánynak nem sok esélye van a felépülésre. Az asszony csak sírt és azt mondta, hogy nincs pénzük, hogy kifizessék külön kezeléseket. Később az orvos kíséretével mind a hárman elmentek én meg oda sétáltam az ajtóhoz és benéztem az ablakon. Meghallottam, hogy valaki jön és gyorsan bementem a szobába, nehogy észrevegyenek. Scarlett persze felébredt és már kiabált is volna a szüleiért, ha nem tapasztom a kezem a szájára. - nevetett fel Jade az emlékre. - Utána már minden nap meglátogattam és nagyon megszerettem. Segíteni akartam neki. Erre kellett a pénz. - végig amíg beszélt, égette a bensőmet a bűntudat. Jade teljesen önzetlenül tette, amit tett. Az apja meg még büntetés adott neki érte és ő egy szó nélkül tűrte.
- Tényleg egy angyal vagy, Jade. - fordultam felé. - Miért nem mondtad el apádnak?
- Felesleges lett volna. Soha nem hallgat meg. - közelebb hajoltam, hozzá és meg akartam csókolni, de elfordította a fejét.
- Jade, ami a boltba történt...nem én csókoltam meg, tudom, hogy nem fogod elhinni, de amit láttál az egy bosszú volt.
- Egy bosszú?
- Igen. Az a nő, régen volt valami köztünk nem is tudom minek nevezhetnénk jóval idősebb nálam és nagyon megutált, mikor szakítottam vele. Amikor meglátott a boltba oda jött és megpróbált belém kötni, de nem sikerült neki aztán beszéltem neki rólad, és megláthatott téged ezért csókolt meg.
- És te vissza csókoltál. - hajtotta le a fejét.
- Nem! Eltoltam magamtól, de gondolom te azt már nem láthattad mivel, amikor megfordultam te már sehol nem voltál...aztán te meg Niall. - aztán én is elkaptam a fejem.
- Igazából az a csók engem is annyira meglepett mint téged. - mondta mire én felé fordultam és vártam, hogy a szemembe nézzen.
- Beverem a képét! Csak kerüljön a szemem elé!
- Egy újjal sem fogsz hozzá nyúlni!
- Majd meglátjuk! - Scarlett elkezdett mocorogni, úgyhogy mind a ketten csendben maradtunk. Egy ideig csak csendben ültünk és néztük az alvó kislányt.
- Jade figyelj, mindent megbántam, amit a fejedhez vágtam, nem gondoltam komolyan egy szót sem.
- Én is hibás vagyok, nem kellett volna elszaladnom hanem meg kellett volna várnom, hogy megmagyarázd.
- Akkor nincs harag? - kérdeztem félve.
- Nincs.- mosolygott. Felé hajoltam, de megint elrántotta a fejét. - Ez nem jelenti azt, hogy minden rendeződött.
- Ugyan már Jade. - nevettem és megfogtam a tarkóját, hogy közelebb húzzam magamhoz. Már csak egy hajszál választott el attól, hogy megcsókoljam, amikor elmosolyodott, és ő tette meg. Szó szerint téptük egymás száját és ez a csók tele volt szenvedéllyel. Amikor szétváltunk egymásnak döntöttük a homlokunkat, én közben a tarkóját simogattam az újaimmal.
- Azt hiszem beléd szerettem. - súgtam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése