Perrie szülinapján rengetegen voltak. Kibéreltek egy hatalmas szórakozó helyet. Az ünnepelt nagyon jól érezte magát, épp egy emelvényen táncolt egy pohárral a kezében és üvöltözött. Harryvel jöttem, de már egy jó ideje nem láttam. Én a pultnál ültem és már kb a ötödik koktélomat ittam, a pultos pasi egyre helyesebbnek nézett ki, pedig meg mertem volna esküdni, hogy amikor leültem még nem tetszett. Éreztem, hogy valaki mögém lép és elmosolyodtam, amikor hátulról átkarolta a derekamat.
- Előkerültél Harold. - megfordultam, de nem Harry volt az, a szám lefelé görbült.
- Nem szivi, én annál jobb vagyok. - a pasi magas volt szőkés barna hajú és elég jóképű.
- Nem hinném. Harrynek gyönyörű mosolya van. - nem tudom ez most, hogy jött ide, de a srác elkezdett vigyorogni.
- Hűha, a tiéd se semmi. - erre elnevette magát.
- Van kedved táncolni...- kezdte, és gyorsan a segítségére siettem.
- Jade.
- Jade. - kirázott a hideg attól, ahogy a nevemet mondta.
- Mehetünk. - megfogtam a kezét és elkezdtem a tömeg felé húzni, és elkezdtem előtte táncolni.
- És téged, hogy hívnak?
- Justin. - felcsillant a szemem.
- Bieber? - erre megint kinevetett.
- Nem.
- Kár, pedig szeretem. - meglepődtem, amikor magához rántott és szorosan a mellkasának nyomott. Próbáltam ellenkezni, de valahogy nem jött össze. A keze lecsúszott a hátamon és megmarkolta a seggem.
- Hé ezt, nagyon gyorsan fejezd be és engedj el. - próbáltam minél komolyabban fellépni.
- De nekem ahhoz nincs kedvem szivi. Inkább ehhez lenne kedvem. - megfogta a tarkóm és megcsókolt. Teljes erőmből elkezdtem tolni magamtól. Aztán hirtelen eltűnt a szája és a kezei is rólam. Azt láttam, hogy Harry beletérdel a srác gyomrába, de mielőtt a földre rogyhatott volna Harry megtartotta, hogy tovább tudja ütni.
- Harry. - a kezemet a hátára tettem, de ellökött én meg elvesztettem az egyensúlyom és elestem. - Hagyd abba!
- Fogd be a pofád Jade! - üvöltött rám, én meg úgy megijedtem, hogy elkezdett remegni a kezem. Liam és Louis oda mentek és sikerült nekik lerángatnia Harryt, Justinról. Niall oda jött és segített nekem felállni.
- Meg ne lássalak még egyszer a közelébe te rohadék! - köpte oda a szavakat Harry. - Engedjetek már! - lökte el magától Liamet és Louist. - Jade indulunk. - már épp megfogta volna csuklómat, de Niall gyorsabb volt és maga mögé állított.
- Harry nem hinném, hogy ez jó ötlet lenne. Ideges vagy. - el sem hiszem Niall milyen bátor, pedig ő tényleg nem az a verekedős fajta, de végig szikla szilárdan állt előttem.
- Niall ő a barátnőm, nem fogom bántani. - de Niall csak nem mozdult. Nem akartam, hogy egymásnak essenek, úgyhogy megszorítottam Niall kezét és biztatóan rámosolyogtam.
- Nincs semmi baj Niall. - felszisszentem, amikor Harry kissé erősen fogta meg a kezem, mikor elindult velem.
- De... - Niall keze ökölbe szorult. Amikor kiértünk Harry tekintete az utcán pásztázott.
- Ugye nem a kocsit keresed? - semmi válasz még csak rám se nézett, húzott tovább. - Engedj már el ez fáj! - kiabáltam rá és kirántottam a kezem. Harry magasabbnak tűnt most, mint általában, olyan kicsinek éreztem magam mellette.
- Fáj?! Nekem szerinted nem fájt, látni téged azzal a faszkalappal? - kiabálta.
- Szerinted én mondtam neki, hogy másszon rám?! Ne legyél már nevetséges!
- Láttam, hogy kézen fogva sétáltatok táncolni!
- Hmm, akkor gondolom azt is láttad, hogy nem akartam megcsókolni és megpróbáltam ellökni.
- Szerinted miért mentem neki? - már nem üvöltött kezével idegesen beletúrt a hajába.
- Egy idióta vagy. - nevettem, láttam, hogy ő is elmosolyodik, oda lépett hozzám megfogta a derekamat, közelebb húzott magához és megcsókolt.
- Az enyém vagy! - mondta miközben a szája csak pár centire volt az enyémtől.
- A tiéd. - súgtam a szájába.
- Na, gyere Angyal, ha már nem mehetünk kocsival, akkor haza viszlek. - egy picit berogyasztotta a térdét, hogy fel tudjak mászni a hátára. Gyorsan levettem a cipőmet és felugrottam. Nyomtam egy puszit az arcára és elindultunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése