13. Nem fogok miatta sírni

Reggel, amikor ránéztem az órára az 9 órát mutatott. Próbáltam felkelni, de Harry szinte teljesen rajtam feküdt és nem bírtam mozdulni. Elvettem az éjjeli szekrényről a telefonomat és írtam egy sms-t Scarlett-nek. Elfelejtettem, hogy nincs lenémítva a telefonom és, amikor a válasz érkezett Harry elkezdett mocorogni.
- Jaaaadeeee. - morgott mély reggeli hangján.
- Bocsi. - nyomtam egy puszit a fejére. Elkezdett nyújtózkodni és legurult rólam és végre fellélegezhettem. Ma nem lesz koncertjük úgyhogy megbeszéltük, hogy az egész napot együtt töltjük, de nehogy azt gondolja, hogy egész nap lustálkodhat. Felültem és vigyorogva lenéztem rá.
- Elmegyünk valahova kajálni vagy elmegyünk boltba és csinálunk mi valami ebédet?
- Tudsz te egyáltalán főzni? - röhögött és nekem vágott egy párnát.
- Képzeld el tudok! - nyújtottam rá a nyelvem és megfogtam egy nagyobb párnát és a csupasz mellkasának csaptam. Igazából tudni, tudok főzni, az már más tészta, hogy az íze milyen.
- Ismerlek már Angyal látom a szemedben, hogy hazudsz. Nem szeretnék ételmérgezésben meghalni.
- Jó, akkor menjünk valahova. - már mentem volna öltözködni, de Harry megfogta a kezem és visszarántott.
- Inkább csináljunk mi kaját, csak össze tudunk kotyvasztani valamit ketten. - közelebb húzott és megcsókolt. - Na irány  a bolt! - csapott egyet a seggemre indításképp. Elindultam a ruháimért és, ahogy vissza néztem láttam, hogy ő még ugyan úgy döglik az ágyba.
- Na, akkor haladjál!
- Nekem csak fél perc és kész vagyok. - vigyorgott rám.
- Igen? Akkor verseny! 3, 2, 1! - és gyorsan elkezdtem magamra kapkodni a ruhákat.
- Te csaló! - ugrott ki az ágyból és gyorsan az alsógatyás fiókjához rohant. Még így is volt ideje mert én a melltartóval bajlódtam. Hiába kerestem, nem találtam a felsőmet biztos a nappaliban volt ezért gyorsan felkaptam a földről Harry tegnapi pólóját és gyorsan belebújtam. Már majdnem kész volt már a nadrágját húzta.
- Kész vagyok! - ugrottam fel a levegőbe a két kezemet a magasba emelve.
- Jade nem akarlak kiábrándítani, de nincs rajtad zokni! - mutatott a csupasz lábamra.
- De közel volt. - mosolyogtam rá és egy puszit nyomtam a szájára. - Kéne egy hajgumi.
- Tessék! - lőtt felém egy fekete hajgumit. Elkaptam a levegőben és felkontyoltam a hajam.
- Jó, hogy ilyen ügyben mindig számíthatok rád. - röhögtem ki. - Hosszú már a hajad Harold nem gondolod? Ha levágnád nem kéne kislányos copfba kötni. - túrtam bele kócos hajába.
- Ez tesz engem ilyen ellenállhatatlanul vonzóvá szivi. - kacsintott rám.
- Nem vitatkozom, de elmondanád, hogy a beképzelt fejedről mi tehet?
- Fogd be! Nyomás vásárolni Miss Hensel!

***

- Miért kell mindég így becsapni a kocsi ajtót?! - szólt rám Harry amikor megálltunk a parkolóba.

-  Nyugi már! Lett valami baja? - tártam szét a kezem az ajtó előtt, erre csak rosszallóan csóválta a fejét és megfogta a kezem. Annyira jól nézett ki és alig tett érte valamit csak simán egy szakadt fekete farmer, egy piros kockás ing és az elmaradhatatlan szarrá taposott barna cipője. A fején egy barna kalap és napszemüveg.

- Mi az? - kérdezett rá mert rajtakapott, hogy bámulom. 

- Semmi, csak azon gondolkodtam, hogy van-e még egy olyan ember a földön, aki ilyen hangosan tudna rágózni mint te. 

- Zavar? - csak vigyorgott és tovább folytatta a csámcsogást.

- Az zavar, hogy nekem nem adtál te láma! - löktem oldalba. Belenyúlt a zsebébe és előkotorta a maradék rágóját és a kezembe adta. 

- Milyen kaját csináljunk? - kérdezte miközben tolta maga előtt a bevásárlókosarat.
- Passzolok. Mit tudsz? - Harry "gondolkodóba" esett, és a látszat kedvéért még az állát is el kezdte vakargatni.
-  Hmm...
- Na jó út közbe kitaláljuk. - kezdtem el tolni a sorok közt.
Szerintem máskor meggondolom, hogy elmenjek e Harryvel nyilvános helyre... nem bírt magával egyfolytában tapizott, és amikor ráütöttem, hogy hagyja abba még jobban csinálta. Az egyik polcról három tányér kivételével mindent sikerült leborítani, és még képes volt fütyörészve tovább sétálni mintha mi sem történt volna. Már fájt az oldalam a nevetéstől, amikor megpróbálta ráfogni egy idős házaspárra, akik nem is beszélték a nyelvünket. Páran felismerték Harryt, de csak egy kisebb csoport mert oda jönni képet csinálni. Megbeszéltük, hogy spagettit csinálunk mert azt talán meg tudjuk csinálni. Láttam, hogy Harry még egy ideig nem szabadul úgyhogy elmentem egyedül a tésztáért. Fogalmam sem volt róla melyik a jó tészta úgyhogy kb az összes fajtából vettem. Ahogy vissza értem, az összes tészta a földön landolt én meg csak bámultam magam elé. A rajongók már nem voltak sehol, viszont egy szőke hajú bombázó épp Harry száján csüngött, akit nem igazán zavart a dolog. Az az utolsó féreg! Sarkon fordultam és kimentem a boltból és elmentem a legközelebbi buszmegállóba, szerencsém volt mert pont akkor jött be egy busz. Könnyek marták a szemem, de nem engedtem nekik utat. Nem fogok miatta sírni! Tudtam, hogy milyen, becsaptam magam azzal, hogy azt hittem megváltozott. Éreztem, a zsebembe, hogy rezeg a telefonom nem kellett hozzá nagy ész, hogy kitaláljam ki hív. Elővettem és kinyomtam, ez addig így ment amíg le nem szálltam. Most csak egy embernek a társaságára vágytam, akit tudtam, hogy meg fog érteni.
- Szia Jade. - szólt bele a telefonba.
- Szia...- nyeltem vissza a könnyeim.
- Baj van? Jade? - hallatszott a hangján az aggódás. - Itt vagy?
- Ühüm.
- Hol vagy? Érted megyek.
- Ne, nem kell. Otthon vagy?
- Aha, most értem haza.
- Jó, elmegyek.
- Siess.
- Köszönöm Niall.